Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

87 már igen messzemenően kénytelen volt elismerni a tényleges birtoklás alapján a tulajdonszerzés lehetőségét. Az élet felfogása szerint, különösen a falusi nép felfogása szerint ugyanis nem az a lényeges, hogy mit irkálnak a telekkönyvi irodákban, hanem az a lényeges, hogy mi történik a valóságos életben. Az ingatlant megvettem, a vételárat kifizettem, az ingatlant birtokba vettem, ennél erősebb jogszerzés nincsen! Az 1918. évben nagyszigorúan kimondtuk egy rendeletben,10) hogy az ingatlan elidegenítésére vonatkozó jogügylet csak úgy érvényes, ha írásba foglalják. Még nem is telt el egy évtized sem, a kir. Kúria — igen helyesen — bentrekeszti a bár csak szóval megkötött adásvételi ügyletben azt a vevőt, aki a jó konjunktúrák idejében drága pénzen vett ingatlant, s mikor az ingatlan értéke lezuhant, szabadulni akart az ügylettől, mert hiszen azon a vételári összegen, amelyet az ügylet semmissé nyilvánítása következtében az eladótól in integrum restitutio címén visszakaphatott volna, kétannyi ingatlant is tudott volna szerezni.11) Órák hosszáig folytathatnám a példák felsorolását, de azt hiszem, az imént ismertetett példákkal is kellően megvilágítottam, hogy miképen szakadhat el a jog tartalmában az élettői. A példáknak puszta ismertetése is talán egymagában elegendő azoknak a veszedelmeknek a feltárására is, amelyek ezekből a helyzetekből keletkeznek. Jogbizonytalanság, a valóságos élet és a jogi helyzet összekuszáltsága, a gazdasági élet megrendülése, különösen a hitelélet bizonytalansága, a jog kötelező erejébe vetett hit megrendülése követi nyomon az efféle szakadásokat.1-) Áttérek ezek után azoknak a héWzetéknek megvilágítására, amikor a jog külső megjelenési formája és az élet között támad szakadék. IV. Mit értek a jog külső megnyilvánulási formáin? Négy körbe foglalhatnám ezeket a jelenségeket. Az első körbe soroznám az egyes embernek azokat az akaratnyilvánításait, amelyeknek jogi vonatkozásai vannak. Mert hiszen az egyes ember akkor, amikor jogi vonatkozású akaratát nyilvánítja, különösen jogügyletekben, akár tudatosan, akár a nélkül, hogy tudná, alkalmazkodik a joghoz, ténykedéseiben a jog nyilvánul meg.13) Az egyszerűbb nép körében a jognak ez a megnyilvánulása a jogi szertartásokban, a jelképekben, szólásmódokban, jogi közI0) 1420/1918. M. E. számú rendelet. ") Kúria, 1933. III. 2. P. VI. 1937/1931. Magánj. Dtár. XXVI. k. 122. eset. 12) A magyar jogrendszernek nagy értéke a szokásjog kimagasló szerepe, mert a szokásjog könnyebben simul az élethez, a szakadásokat hamarabb betölti. 13) Vitéz Moór Gyula szerint: Ha a jogszabály címzettjei a jog által reájuk rótt kötelességeket valóban teljesítik is, akkor a jog alkalmazóivá válnak. Bevezetés a jogfilozófiába. Budapest, 1925. 215. 1.