Magyar jogi szemle, 1938 (19. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3. szám - A jog elhajlása az élettől

82 II. A római jog a római élet joga volt. A római élet a római jog keretei között folyt, viszont a római jog derekas része volt a római kultúrának. A népvándorlás vihara elsöpörte a római életet. A római élet romjain felépült új világ, a kereszténybarbár világ életviszonyainak a római jog többé nem telelt meg; meg kellett szűnnie és valóban meg is szűnt, csupán azon a vékony fonálon tengette életét, amelyet a római jog tanításával az egyház iskoláiban szőttek tovább és azon a vékony fonálon, amelyet az egyház belső életére vonatkoztatva azzal a középkori paroemiával fejeztek ki, hogy „ecelesia vivit lege Romána"". A XII. században, a tudományos gondolkodás újraébredésének korában Irnerius a bolognai egyetemen elkezdte a római jog tanítását s a római jog tanítása még ebben az évszázadban az összes egyetemeken általánossá lett. A német császárok szívesen látták és támogatták ezt a folyamatot, mert a római jog kedvezett a császári mindenhatóság gondolatának és a római jog újjáéledésétől a római-német császárság eszméjének megerősödését is várták. Hosszú évszázadokon át azonban a római jog nem lépett ki a tudományos és az iskolai művelés kereteiből. A ratio scripta (raison écrite) volt az élőjoggal a lex Barbarorum-mal, a lex sine ratione-vel, a megvetett, kigúnyolt asinium-mal szemben. Lassankint azonban mégis, mesterkélt úton a fejedelmi udvarokból rátelepedett az életre. Ennek a folyamatnak a legfőbb magyarázata a középkori partikularizmusban volt. A sok, száz meg száz fejedelmi udvarban ugyanis szívesen alkalmaztak a római jogon kiművelt jogtudósokat. Ezek felülről mind a kormányzatban, mind az igazságszolgáltatásban ráerőszakolták az életre a római jogot. A XVI. században már befejezettnek lehet tekinteni a római jog recepcióját Európának összes latin államában és Németországban is. Valami csodálatos és szinte érthetetlen jelenség, hogy pusztán a tudomány és pusztán a fejedelmi udvarok útján rá tudták kényszeríteni az ezer éve megszűnt római élet jogát arra a késői keresztény középkorra, amely merőben más volt, mint az ezer év előtt megszűnt római élet. Nem kell bővebben fejtegetnem, hogy e között' és a valóságos élet között óriási szakadék tátongott. A római jognak egyik legkitűnőbb művelője és rajongója, Savigmj Frigyes Károly a római jog középkori történetéről irott művében szemléltetően tárja elénk ennek a szakadéknak a mélységét.1) Az élénk fejlődésnek indult szokásjog és jogtudomány igyekezett ugyan a szakadékot áthidalni, de megszüntetni nem tudta. Megkezdődött az évszázados harc a romanisták és a germanisták között. A harc a romanisták teljes győzelmével végződölt; a XVIII. század végén megalkotott porosz Landrecht. a XIX. század elején megalkotott osztrák polgári törvénykönyv és a XIX. *) Geschichle des römischen Rechtes im Mittelalter Heidelberg. 1034—1051. III. k. 32. és 33. §.