Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 2. szám - Felsőbírósági elnökök évnyitó beszédei

44 A javaslatra vonatkozólag annakidején az észrevételeimet megtettem. Ezeknél az észrevételeknél abból az általában ismert tényből indultam ki, hogy a magyar ügyvédnek a magyar közéletben rendkívül fontos szerepe van. Ez a szerep visszanyúl a történelmi időkbe és épp ennek a szerepnek kapcsán kaptuk a .Jogásznemzet ' elnevezést. A jogi képzettség hazánkban a régi időkben az általános műveltséghez tartozott és egészen természetes, hogy a magyar jogász, aki kezdettől fogva a közéletben, a nyilvános szereplésre készült, nemcsak a társadalomban, de közjogi szervezeteinkben is mindig az élen állott. A magyar ügyvéd ezért nagy tekintélynek örvendett és azt a közhasznú munkájával meg is szolgálta. A magyar ügyvéd kiváló szerepe és elismert tekintélye a tudásán, a közéletben elfoglalt önzetlen szerepén felül különösen azon alapult, hogy erős nemzeti érzése minden cselekedetében megnyilvánult és hogy anyagilag is abban a helyzetben volt, amely őt függetlenné, de egyszersmind befolyásossá tette. A szociális változások, nemkülönben a gazdasági helyzet azonban nem jelentéktelen részében odajuttatta az ügyvédi kart. hogy társadalmi előkelősége a közélet nem kis kárára súlyban mindinkább veszített és az ügyvédi pályára mind nagyobb mértékben a megélhetésére való küzdelem hatolt be, A jogi pályák túlzsúfoltsága köztudomású és az ügyvédkérdés már rég, évtizedek óta szőnyegen forog. Az egyetemen kiképzett jogásznak a bírói, közigazgatási és egyéb hivatalos pályán elhelyezkedése magában hordja a korlátozást, mert csak annyi jogász helyezkedhetik el ezeken a pályákon, mint amennyi számára ott hely van. Ellenben az ügyvédi pálya az, ahova a jogászok korlátozások nélkül tódulhatnak. A jogi oktatás reformjának tervezetével kapcsolatban kiemeltem, hogy az ügyvédkérdést nem lehet speciálisan mint ilyet teljesen megnyugtatóan egymagában megoldani. Az kétségtelen, hogy az állami és társadalmi rend szilárdsága elsősorban az állam jogrendszerétől, ebben pedig az igazság érvényesülése a megfelelő bírói és közigazgatási szervezet működése mellett a hivatása magaslatán álló, jellemében szilárd, lelkiismeretes ügyvédi kar közreműködésétől függ. A magyar ügyvédségnek történelmi hagyományai vannak, az ügyvédkérdés azonban úgy, amint az a már előbb kiemelt körülmények miatt ma előttünk áll, sajnos lényegében oly gazdasági kérdés, amely nemcsak az ügyvédi hivatás körében, hanem valamennyi többi szabad tudományos pályán éppúgy felmerül, mint az ipar, kereskedelem stb. körében, pedig ismételten ki kell emelnem, hogy az ügyvédi hivatás közjogi érdekű. Megfelelő munkaalkalmak szerzésével ideig-óráig lehet ugyan enyhíteni a helyzetet, azonban ez az ügyvédkérdés végleges megoldására mégsem alkalmas eszköz. Az álláspontom az volt, hogy az ügyvédség számának korlátozása csak úgy lehet hatályos, ha azt már az egyetemen megkezdik és megszüntetjük