Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 1. szám - A Magyar Jogmívesek Társaságának megalakulása
36 Ilyennek lehel tekinteni a kábítószerekkel visszaélés problémáját is. Ezzel — mint általában a társadalmi nyavalyákkal — szemben a szaktudomány feladata, hogy a probléma anyagát feltárja, részleteiben megvilágítsa és a közönséggel alaposan megismertesse. A jogtudomány viszont olyan szabályok kezdeményezését teheti lehetővé, amelyek a szóbanlevő problémának káros hatását lehetőleg kiküszöbölik, annak — a viszonyokhoz képest — legmegfelelőbbnek látszó megoldását biztosíthatják. Szerző az előbb említett szaktudományi szempontból igen figyelemre méltó munkát végzett, mindenekelőtt azért, mert a kábítószerkérdés anyagát rendszeres monográfiában feldolgozta és magyar nyelven elsőként adja közönségünk kezébe. Ez érdekes, új szisztematizálásnak mivel sem csökkenti a jelentőségét az a körülmény, hogy nálunk — szerencsére — toxikomániás járvány még nem fordult elő. Nevezetesen: az egyénre, családra és társadalomra egyaránt rendkívül veszedelmes kábítószerélvezettel szemben a tudományos védekezésre nemcsak akkor van szükség, amikor már a baj a nyakunkon van, esetleg az epidémia már a kapukat ostromolja. A kábítószerekkel visszaélés ellen irányuló védekezés: a felvilágosítás, a meggyőzés, az elrettentő s gátlóképzetek felkeltése, a szenvedélyre hajlammal szemben önfegyel mezesre szoktatás -— bizonyára elsősorban emberbaráti és társadalmi akciók kötelességtel jesítése. Ámde az orvosnak is jólfelfogott, nemes feladata, hogy e társadalmi erőkifejtés számára a szakismeretek és tapasztalatok fáklyájával utat világítson; az előbb felsorolt pszihikai determináció hatásaira és eredményeire az azokat megerősítő tudomány bélyegét ráüsse. Szerző ezt a feladatot jelen munkájával jól oldotta meg. Sajnos, kevés a hely arra, hogy monográfiájával olyan terjedelemben foglalkozzunk, amint azt megérdemelné. Annyit azonban ki lehet emelni, hogy Szerző biztos meglátással mutat rá: a kábítószerélvezet elleni védekezés szükségességét nálunk sem lehet lekicsinyelni; sőt óvatosnak kell lennünk, nehogy e problémának ,,majd ezután támadjon jövője". A toxikomániának világszerte terjedésével szemben: nem szabad megengedni, hogy mostani állapotunk valaha kedvezőtlenebbre forduljon. Ez a mottó lebegett nyilván szerző előtt munkája megírásánál és közreadásánál. A munkának egyébként — bár vázlatos — tartalomismertetése önmagáért beszél, ami a következő. Az első fejezetben sorra veszi szerző az ismert kábítószereket. A „kábítószer" fogalmának sikerült meghatározása után, foglalkozik az ópium és alkaloidái, a kokain, az indiai kender és hasis előfordulásával, élettani és gyógyszertani hatásaival, gyógyalkalmazásukkal, az emberi szervezetben felszívódásuk és kiválasztásuk képleteivel, méregtanukkal és e kábítószerek élvezetével előidézett mérgezések kezelésével. A második fejezetben szerző a kábítószerekkel visszaélés okait,