Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 10. szám - Dr. Láng-Miticzky Ernő, a budapesti kir. itélőtábla székgfoglaló beszéde
418 Éri az egyik legkisebb Ítélőtábla éléről jövök a' budapesti királyi ítélőtábla kormánykereke mellé. 8 évi táblai elnöki működésem alatt fájó szívvel szemléltem mindég a szegedi királyi Ítélőtábla teljes elsorvadásának nyomasztó jelenségeit. Ott az itélőbírák és személyzet száma folytonosan csökken és az ügyforgalom is apadóban van. A szegedi kir. itélölábiához ma mindössze két törvényszék és 13 járásbíróság tartozik. A táblai bíráknak és tanácselnököknek megállapított együttes létszáma pedig az elnökön kívül 12. Ezzel szemben a budapesti kir. Ítélőtáblának ügyforgalma és személyzeti létszáma állandó emelkedést mutat. A budapesti 3 igen nagy törvényszékkel együtt 9 törvényszék és 52 járásbíróság működik területén. Az ítélőtábla bíráinak megállapított létszáma 114, és az elnök felügyelete alatt a tábla egész területén működő bírói, fogalmazói, segédhivatali és altiszti lészám 2(523. A személyzeti viszonyoknak és az ügyforgalomnak ezt az óriási felduzzadását a rendkívüli körülmények hozták magukkal, és legutóbb hozzájárult ennek az egészségtelen tagozódási aránytalanságnak további rohamos növeléséhez az is, hogy az 1932. évi IV. t. c. a társadalombiztosítási felsőbíróság igen nagy szervezetét megszüntette, egész személyzeti létszámát a budapesti ítélőtábla kötelékébe vétette át és összes teendőit is kizárólag a budapesti kir. ítélőtáblára ruházta. Végeredményében a helyzet ma az, hogy a budapesti királyi ítélőtábla egészségtelenül túlméretezett óriási szervezete melleit az országban 4 kisforgalmú, csekély létszámú vidéki tábla működik általánosságban visszafejlődő tünetek mellett. Ezek közül 2 már alig éri el azt a minimális szinvonalat, amely egy főbíróság fenntartására egyáltalában elegendő. Amikor a budapesti kir. ítélőtábla vezetését átveszem, kötelességemnek tartom, hogy az igazságügyi kormány figyelmét ezekre a jelenségekre erről a helyről felhívjam, mert úgy látom, hogy a vidéki ítélőtáblák s ezek között elsősorban a szegedi és győri ítélőtáblák életképessége az adott körülmények között rövid idő alatt meg fog szűnni és ezzel szemben a budapesti Ítélőtábla ma már olyan óriási bírósági testület, hogy munkásságának vezetése és ellenőrzése rendkívül sok akadályba ütközik s óriási módon meg van nehezítve az alsóbíróságok tekintetében nélkülözhetetlen felügyelet folytonos és hatályos gyakorlása is. Ez a helyzet nem célszerű, nem kívánatos és ellenkezik az általános igazságszolgáltatási érdekekkel is. Sürgősen meg volnának teendők tehát a megfelelő intézkedések arra nézve, hogy a vidéki ítélőtáblák joghatósági területei vidéki törvényszékek átcsatolása útján jelentékeny módon emeltessenek, a budapesti királyi Ítélőtábla munkaterhe pedig ilymódon lényegesen csökkentessék.