Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9. szám - A nemzetközi magánjogi visszautalás. 1. [r.]

389 megfelelő módon megoldani, akkor az idő elrohanna fölötte és fejetlenség felé mennénk. Hála Istennek, hogy a magyar bíró és ügyész a nagy cél érdekében a kötelességét nemcsak tudja, de teljesíti is. Nem először mondom ezen a helyen, hogy az igazságszolgáltatás jósága és tisztasága oly nagy erkölcsi erő, amely nemcsak itthon kelt bizalmat és parancsol tiszteletet, hanem a külföld megbecsülését is biztosítja a számúnkra. Amikor a bírósági szolgálatba léptem, nem is gondolhattam arra, hogy ezt a szolgálatot ezen a helyen fejezem be. Akkor sem gondolhattam arra, amikor 45 évvel ezelőtt a magyar kir. Kúrián és pedig az akkori nagy elnök Szabó Miklós tanácsában tanácsjegyző voltam. A mi Kúriánk akkor a Ferenciekterén szerényen helyezkedett el, de magasztos hivatását éppoly önfeláldozóan teljesítette, mint ebben a fényes palotában. Kiváló elődöm: Juhász Andor őexcellenciája, a m. kir. Kúriát úgy jellemezte, hogy az a rég letűnt századokba visszanyúló ősi eredeténél, nemes tradícióinál, kimagasló helyzeténél, számban és rátermettségben egyaránt tekintélyes ítélőbírói karánál fogva olyan értelmi és erkölcsi hatalmasság, amely az egész világon ritkítja párját. Ma szabad szubjektívnek lennem és azért elmondhatom, hogy valahányszor ennek a fényes igazságügyi palotának előcsarnokába lépek, elfog a „genius loci" ihlete, a templom áhítata. Amikor az 1926. évben tanácselnöki minőségben a főméltóság ú m. kir. Kúria testületének tagja lettem, ezeknek a nagy történelmi hagyományoknak lettem részese és mindenkor arra törekedtem, hogy miként szeretett közvetlen elődöm, én is az ősi hagyományok féltő gondozója legyek. Amikor pedig a m. kir. Kúria elnöki szókét foglaltam el, ugyancsak Vele egybehangzóan feladatomul azt tűztem ki. hogy a becsületemre bízott ezt a nagy etikai értéket egy jobb, szebb, egy boldogabb magyar jövő számára továbbra is teljes épségében és ragyogó tisztaságában megőrizzen í. Hogv ennek a súlyos kötelességemnek milyen mértékben tettem eleget, anak elbírálása nem engem illet. Engem az boldogítana és nyugtatna meg, ha az igazságszolgáltatás feladatát minél magasabb színvonalon teljesíthettem. ítl ;i m. kir. Kúrián ;i munkámban odaadó, hűséges, kiváló munkatársaim, a m. kir. Kúria egész testülete és a koronaügyészség tagjai támogattak, övéké az érdem és én csak hálás szívvel köszönöm áldozatos támogatásukat, és köszönöm a Másodelnök úr és a Koronaügyész úr őexcellenciájának, hogy működésemről ennél a búcsúzásnál is oly baráti melegséggel voltak kegyesek megemlékezni. A mindnyájunk fölött egykor ítélő legfőbb Bíróhoz azért