Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9. szám - A nemzetközi magánjogi visszautalás. 1. [r.]

383 összeütközések között a legnevezetesebbek a/ok. amikor a két találkozó nemzetközi magánjogi szabály más-más anyagi jogot tekint a kérdéses jogviszonyra nézve irányadónak, és az irányadónak tekinteti jog a kolliziós normál alkotó államtól különböző állam jogi rendszere. A Magyarországon lakó angol állampolgár cselekvőképességét a magyar kolliziós norma, a lex patriae elve alapján az angol jog szabályai szerint dönti el, az angol nemzetközi magánjogi szabály ellenben a lex domicilii alapján állva, a magyar jogot tekinti irányadónak. Egyik jog sem oldja meg a kérdést, hanem az összeütközés megoldását áttolja egy másik jog uralmi területére. Előfordulhat, hogy a kolliziós norma olyan jogra utal, amely viszont újra annak a jognak az alkalmzását rendeli el. mely öt felhívta. Az előbbi példában a magyar jog az angol jogra utal. ez \ is/ont ismét visszautal az őt felhivó magyar jogra. Ezt az esetei visszautalásnak nevezzük. Ha az utalás nem az eredeti jogra történik, hanem egy harmadik jogrendszerre (pl. ha az előbbi példában szereplő angol állampolgár Németországban lakik és a magyar bíróság elé kerül cselekvőképességének kérdése). továbbutalássul állunk szemben. E két alakzat között elvi eltére^ nincsen, stiláris szempontokból azonban a ,,visszautalás" kifejezést szokták mindkét forma megjelölésére használni. A visszautalás kérdése azért vonla magára a jogtudomány figyelmét, mert kifejezett rendelkezés hiányában a bírót nehézségek elé állítja. Kérdéses lehet ugyanis, hogy a bíró a lex fori által felhívott jog továbbutalását követni tartozik-e. Ez a kérdés a rendelkezésünkre álló történeti adatok szerint már a XVII. és a XVIII. sz.-ban foglalkoztatta a francia és a: angol bíróságokat.1 > a tudomány figyelme csak a XIX. sz. vége felé, az u. n. Foryoeset óta fordult a probléma felé.2) Ettől kezdve a nemzetközi forgalom fellendülése következtében az egyes államok bíróságai is egyre gyakrabban voltak kénytelenek a kérdésben állást foglalni, írott jogszabály azonban ekkor még nem állt rendelkezésükre és a tudomány sem tette meg még az első lépéseket sem a főbb irányelvek tisztázására, pedig a kérdést az élet már régen felvetette. Irányítás híjján a bíróságok kénytelenek voltak legjobb belátásuk szerint dönteni. így azonban nemcsak, hogy határozóit szokásjogi szabály nem alakulhatott ki. hanem a kérdés a nemzetközi magánjog egyik legvilásabb problémájává lett. Azt a néhány államot leszámítva, ahol a nemzetközi magánjog kodifikálva van, a visszautalás követése vagy mellőzése tekintetében a legnagyobb zavar és jogbizonytalanság uralkodik. Eleinte ;i kérdésre egész természetesen hangzott el az a jeleiét, hogy a visszautalást a bíró követni tartozik. Ezzel az !) Niboyet: Froland, les conílits de qualifications et la question rli> icnvoi. Rev. de dr. int. pr. 1926. 2) Cour de Cassation. Paris, 1878. június 24-i Ítélete.