Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9. szám - Megjegyzések az egyházi célt szolgáló ingatlanok jogi védelméhez

381 A \ Un. 2. S-a az istentiszteletre szánt tárgyakai és az ilyén helyiségekhez tartozó szerelvényekei kiveszi a végrehajtás alól ós így e/éknek a rendelkezéseknek a joghasonlóság alapján való kiterjesztésére alapítóit bírói gyakorlat a végrehajtás alól kivonja az istentiszteletre szánt állandó helyiségeket, a templomokat is és ezeket forgalmon kívül helyezi. A jog tehát megvédi az egyházi célt szolgáló vagyont, amelyet a vallásfelekezetek nagyrészt lóként az utolsó két évszázad alatt szereztek. A magyar történelem és a magyar jogtörténet adatai szerint a magyar királyság, a királyi fiscus arra törekedett, hogy az egyháznak s az egyházi testületeknek megnehezítse az ingatlanvagyon szerzését. Ez a törekvés kifejezésre jnt az 1498. évi LY. és LXV., az 1647. évi XVII. s az 1715. évi XVI. t.-c.-ben, az ú. n. holtkézről szóló törvényekben, amelyek az egyháznak, az egyházi testületeknek és az egyházi személyeknek tiltották az ingatlanvagyon szerzését. Ezekben a holtkézi törvényekben kifejezésre jutott az az elv, hogy világi birtokokat nem szabad egyháziak részére elidegeníteni és így az állam részérói nem részesül segélyben az az egyházi törekvés, amely ingatlanszerzésre irányult. A magyar jogtörténet adatai szerint az egyház az ingatlanvagyon aquirálását és konzerválását illetőleg nem volt mindig olyan kedvező helyzetben, mini az utóbbi két évszázad alatt. A katolikus magyar királyság és a magyar katolikus főpapság között állandó vita volt. A magvai- király védte a királyi fiskus érdekeit, míg a papság igyekezett a maga anyagi pozícióját erősíteni. Szent László király határozottan eltiltotta, hogy a papok ,i/ egyházi vagyont magukhoz vonják, abból valamit elidegenítsenek. II. Ferdinánd és I. Lipót csak azt engedte meg, hogy a főpapok ingóságaikról rendelkezhessenek, míg azután I. Lipót később Kollonich Lipót bíbornokkal, esztergomi érsekkel meg állapodolt abban, hogy a főpapok végrendelkezési jogát kiterjeszti [gy létesüli 1703-ban a Kollonichiana conventio. A papság és a királyság küzdelmében végre is a papság győzött. I. Lipót magyar királyt és német-római császárt szülei papnak szánták és élele során mindig megmaradt a jezsuiták befolyása alatt: ez nagymértékben hozzájárult a klérus érdekei védelmének megerősödéséhez. Az 1715. évi XVI. l.-e. 5. §-a fenntartja ugyan az 1647. évi XVII. t.-c.-t, ami a világi birtokoknak egyháziak részére elidegenítéséi tiltja, de ugyanez a törvénycikk további intézkedésig fenntartja a Kollonieh-léle egyezményt és azt oly feltétellel erősíti meg. hogy a javadalmas főpapnak királyi jóváhagyási kell szereznie a szabad végrendelkezésre. Bár ez a törvény igyekszik még a fiscus érdekéi fenntartani, de már nem tud megbirkózni a