Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9. szám - Az adós örökösének helyzete fizetésképtelenségi jogi vonatkozásokban

375 i légíteni, másokai ebből kizárni. A hagyaték túlterheltségé esetni ;iz örökös minden felelősség alól úgy menekülhet, ha örökösödési jogáról lemond, illetve a hagyatékra csődöt kér. Aki nem erre az útra, azl e magatartása következtében joggal terhelheti a ki nem elégítetl hitelező teljes követelése erejéig a személyes felelősség. E régebbi birói gyakorlat abból a vélelemből indul ki. hogy arról az örökösről, aki a túlterhelt hagyatékkal — a mentesítésére vezető csődeljárás mellőzésével — maga rendelik/ik s egyes hitelezőkel kielégíti, az tehető fel, hogy az összes terhek kielégítéséi magára vállal ja. Alföldy Dezső felfogása szerint i vélelem az adósra nyilván méltánytalanul súlyos terhel jelent. Ma az adósi vonatkozásokban jelentkező méltányta'anságok iránt általában különösebb fogékonyság jut kifejezésre. Pedig kétségtelen s a legutóbbi idők a keserves példák egész sorát szolgáltatták erre nézve. hogy súlyos méltánytalanság a hitelezőül szemben is történhet. így az itt tárgyalt kérdés szempontjából. ;iz adósnak azzal az örökösével szemben, aki tudva a hagyaték túlterheltségéről, abból egyes hietlezőket teljes összegében elégít ki. míg mások éppen ennek folytán — semmiféle kielégítési sem nyerhetnek, az ily magatartásból levonandó jogi konzekvenciák szempontjából az örökösénél méltánylandóbbnak tartjuk annak a hitelezőnek a helyzetét, aki az örökös jogsértő magatartása következtében esett el a hagyatékból való kielégítésből. Az örökös jogsértő magatartásáról joggal beszélhetünk ebben az cselben, mert a par eonditio creditornm elvének szem előtl tartása a túlterhelt hagyaték örökösére is irányadó szabályként kell. hogy érvényesüljön. Ha az örökös a felelősségtől való menekülésre vezető esőd megkérését elmulasztja, ha a hagyaték túlterheltségéről tudva egyes hitelezőket teljes összegben elégít ki. s ezzel a rendelkezésre álló hagyaték összegét kimeríti, úgy mindig közelesik a gyanúja annak, hogy az örökös részéről az izejátszásnak. vagy a különleges kedvezésnek motívumai ját szottak döntő szerepet. Ennek bizonyítására, a kielégítéshez nem jutó hitelezők a felmerülő konkrét esetben aligha képesek. Az örökös magatartásában kifejezésre jutó e tendenciának logikai valószínűsége azonban oly nyilvánvaló, hogy ez a megfelelő vélelem felállítására joggal nyujl alapot. A méltányossági szempontok ebhez képest, az örökös jogsértő) eljárásával szemben, akinek tevőleges magatartása idézi elő) a kielégítésnek ezt az aránytalanságát s egyes hitelezők károsítását, tokozott mértékben a paszszívitásra kényszerítetl hitelezők érdekeinek védelme mellett szólnak Az eseti döntésen túlmenőleg azonban s e szempontnak még fokozottabb jelentőséget tulajdoníthatunk megfelelően figyelembe veendő a kialakuló birói gyakorlatnak motiváló, a jövő magatartást befolyásoló, a jogsértő állásfoglalással szemben prevenciói is jelentő kihatása. Ha az örökös a túlterhelt hagyatékkal rendelkezik, a kielégítés tekintetében a hitelezők közölt