Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Az ítélőbírák választása és a kinevezési jog

15 ellen. Észrevételeire Deák röviden válaszolt a fentebb ismertetett gondolatmenetének megfelelően. Végezetül az elnök kimondotta, hogy a Karok és Rendek a bírák periodikus restauratióját kívánják. Ennek a száz év előtti parlamenti ülésnek emlékét s a nagy Deák Ferencünk bátor hangú beszédét annyi évtized leforgása után az a körülmény leszi bizonyos tekintetben időszerűvé, hogy igazságszolgáltatásunk életének legutóbbi esztendejében épen a Kúria és a Közigazgatási Bíróság, tehát legfelsőbb bíróságaink körében vetődött lel annak gondolata, hogy a jelenleg érvényben levő kinevezési rendszer félretételével, legalább is ezek a biróságok egy-egy birói állás megüresedése alkalmával saját maguk ^ álaszthassák meg bíráikat. Egyébiránt a bírák választása kérdésének parlamenti megvitatása terén nem kell okvetlenül száz esztendővel ezelőtti időre visszamennünk. Komoly vita, beható eszmecsere tárgyául szolgált az 1869-ben is. mi koron a magyar országgyűlés képviselőházának 44-ik országos ülése a július 6—8. tárgyalási napjain a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Legemlékezetesebb volt ezek közül 1869. július 6-ika. amely napon Sommsich Pál. majd Gajzágó Salamon elnöklése alatt s a kormány részéről gróf Andrássif Gyula, Bedekouics Kálmán, báró Eötvös József, Goroue István, Horváth Boldizsár, Lónyay Menyhért, gróf Mikó Imre és báró Wenckheim Béla részvételivel megtartott parlamenti ülésen a birói szék betöltéséről rendelkező 3. §. vitájában Magyarországnak teljes tizenöt éven át \<;lí miniszterelnöke; Tisza Kálmán egyik legnagyobb beszédét mondotta el a bírák választása mellett. Ennek az egész vitának lefolyása a maga bölcs megfontoltságában és mindenre kiterjedő alaposságában annyira jellegzetes és emlékezetes, hogy a vonatkozó képviselőházi napló feljegyzései alapján szükségesnek tartom azzal e helyen, ha csak vázlatosan is. foglalkozni. A törvényjavaslat által inaugurálni kivánt kinevezési rendszerrel szemben Tisza Kálmán a most említett nagy beszédében többek között a következő észrevételeket tette: ..A parlamenti kormány szerinti miniszter nemcsak pártember, de pártfőnök is, kinek mint ilyennek a vidéki katalmas emberek befolyására okvetlenül szüksége van. Ez a hatalmas ember tehát, aki eddig a választásnál érvényesítette befolyását, most el fog menni a miniszter úr irodájába és befolyását fogja érvényesíteni itt, természetesen annál könnyebben, mert a t. miniszter úr nem fogja tudni, hogy magánérdek vezeti azon hatalmas urat . . . Én azt hiszem, senki sem fogja kétségbe vonni, hogy ha megeshetik is, hogy a bíró-választásoknál történnek ilyen visszaélések, sokkal inkább történhetnek a közigazgatási tisztviselők választásánál, még sokkal inkább a képviselőválasztásoknál.