Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - A szemérem elleni bűntettek és vétségek. könyvismertetés: szerz.:Angyal Pál

270 \ pen helytálló fejtegetések, melyek a nemi erőszak terén a szándék irányzatosságát a külön szabályozás alá vont tényálladékoknak elhatárolására és a részesség kérdésére való kihatásukban tárgyalják. (48—49. 1.) Ami azonban a nemi bűncselekmények miatt bizonyos esetekben megkivánt magánindítvány visszavonásának kizárását illeti, ennek aligha lehet a szerző részéről kiemelt s a min. ind. ban felhozott üzérkedés és zsarolás elkerülése (59. lap) a kizárólagos oka, bár erre mutat az, hogy a testvérek közti vérfertőzés és fajtalanság esetén a magánindítvány visszavonható. A min. ind.-ban hangsúlyozott abból a körülményből azonban, hogy &z állam büntető érdeke a család kímélete okából szorul itt háttérbe, s csak erre való tekintetből engedi meg a törvény, hogy a közvetlenül sértett határozzon a felett, vájjon megindíttassék c az eljárás, nyilvánvaló, hogy mihelyt a feljelentés megtételével a sértett a maga és családja érdekében nem tartotta szükségesnek az eset eltitkolását, a közérdek lép előtérbe s most már ennek az érdeke nem engedi többé az állam büntető igénye érvényesítésének megakasztását. Míg másutt a magánindítvány a közérdek szempontjából elenyésző súlyú és jelentőségű érdeksérelem megtorlásának szabályozója, s ezért teszi a törvény a bűnvádi eljárás megindítását és megszüntetését egyaránt a sértett fél akaratától függővé, addig itt az egyformán fontos magánérdeknek és közérdeknek ezt a szokatlan és másutt fel nem merülő összeütközését van hivatva a magánindítványi jog megadása kiegyenlíteni. Amint tehát az indítványi jog érvényesítésével a sértett az esetleg leplezést követelő magánérdekének megóvását szükségtelennek nyilvánította, semmiféle célszerűség nem állhat többé útjába annak, hogy e társadalmi veszélyességüknél fogva súlyuk szerint más indítványi cselekményekkel össze nem mérhető nemi bűncselekmények megtoroltassanak. A magánindítvány visszavonásának kizárásában a törvényalkotót — ha nem is vezette, de — vezetnie kell ennek a szempontnak is. Ha nem is mindenben oszthatók, de tanulságosak és meg fontolásra érdemesek azok az érvelések, melyekkel a szerző az irodalomban elfoglalt tudományos, vagy a birói gyakorlatban állandóan követett álláspont tarthatatlanságáról meggyőzni törekszik. Olshausen felfogásával egyezően és a Reichsgericht egyes határozatai nyomán kifejtett az a nézete, hogy a megfertőztetés folytatása esetén a legtöbb esetben csak az első nemi közösülés lsez a Btk. 236. §-a szerint büntetendő és csak egyetlen és nem folytatólagos bűntett lesz megállapítható, mert az első közösülés után a leány tisztessége megszűnt (70. 1.), túlszigorú erkölcsi felfogásra vall, s a gyakorlatban, mely a folytatólagosságot ily esetben rendszerint megállapítja, nem talál követésre, mert a nemi közösülés ismétlése, sőt a nemi viszony állandó folytatása sem mutat még magában véve feslettségre.