Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - A szemérem elleni bűntettek és vétségek. könyvismertetés: szerz.:Angyal Pál

266 a vérfertőzésnek, a kerítésnek, csábításnak, valamint a szeméremsértő (közleménnyel és nyilvánosan elkövetett) cselekményeknek jogtörténeti, jogösszehasonlító, kriminológiai és dogmatikai fel dolgozása talált helyet. Önmagában is kerek egészet alkot. Szerzőnek az előszóban kiemelt az az igyekezete, hogy e deliktumtípusnak minden ellenszenves, sokszor undortkeltő és visszataszító sajátsága * dacára is felette érdekes és tanulságos problémáinak megoldásához úgy a szociálpolitikust, mint az elméleti, s gyakorlati jogászt egyaránt közelebb juttassa, — teljes mértékben valóra válik, mert az ezen tárgykörbe tartozó minden kérdést felöleli, azoknak minden vonatkozását megvilágítja. Felhívja a figyelmet azokra a vezérlő gondolatokra, melyek ezt az anyagot mindenkor áthatották, s amelyek a nemi erkölcs sérelmének közös fogalma alá vont deliktumok körét hol tágították, hol szűkítették. Korok és népek felfogása szerint változó és változatos tarka képet ad erről, egyben szemlélteti, hogy egyugyanazon cselekmény büntetőjogi értékelése milyen ingadozásokon ment át. Nemcsak rámutat — mint a mű bevezetésében igéri — e deliktumok pszihikai, biológiai és szociális szempontjaira, hanem úgy az általánosságban előrebocsátott, mint a kii lön, egyes deliktumokhoz is fűzött kriminológiai szemléletben azok mélyére is hatol, amikor részletesen és kimerítően foglalkozik a nemi erkölcsöt sértő cselekményeket előidéző közvetlen okokkal és közvetett tényezőkkel. Annak a sok érintkezési pontnak ismeretében, ami ezen a területen a jogi és orvosi tudomány között van, óva int a szerző e bűncselekmények kétségtelen mozgató tényezőjének, a szexuális konstituciónak túlértékelésétől. Hangsúlyozza, hogy a szemérem elleni bűncselekmények a beszámításból nem vonhatók ki, s azok elkövetői általában a büntető jogszabályok súlya alá esnek, ,,leszámítva — úgymond — azokat a valóban előforduló eseteket, melyekben a testi, vagy lelki hajlamosság törvénybe ütköző kisiklásokra vezet." (10. lap.) A felállított általános szabály helyességéhez kétség nem is fér, a kivételt azonban túlságosan tág körre méretezi. A testi és lelki hajlamosság ugyanis nemcsak mentő körülmény nem lehet, hanem a törvény (II. Bn. 36. §-a) szerint úgy általában, mint különösen a szemérem elleni bűncselekményeknél is, épen a szigorúbb elbánást igénylő megrögzöttségnek egyik jellemző tulajdonsága, a szigorított dologházi őrizet alkalmazásának alanyi feltétele. Beszámíthatóság tekintetében ezeket a bűncselekményeket is úgy ítéljük meg, mint más bűncselekményeket. A nemi kisiklásokra való hajlam még nem mutat akaratelhatározási képességet kizáró elmebajra. Szerző sem érthetett tehát a beszámítást kizáró hajlamosság alatt mást, mint merőben beteg alkatot. A műnek a rendkívül alapos kriminológiai szemléletek mellett kétségkívül a jogdogmatikai fejtegetései a legértékesebbek. Érthető, hogy a szerző különösen nagy súlyt helyez az egyes