Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - Büntethetők-e a vészhírterjesztők

260 nézve minden időbeli és hely korlátozása nélkül objektív értéket jelentő tett, amely az életrendező feladatát, a mai kultúra erkölcsi felfogásában és az igazság, mint változhatatlan abszolút cél át­látásában tölti be. BUntethetők-e a vészhírterjesztők? Irta: dr. Rácz György. „Et lingüa ignis est, universitas iniquitatis. Lingua consli­tuitur in membris nostris, quae maculat totum corpns, et inflam mat rotam nativitatis nostrae; . . . linguam autem nullus honü­mim domare potest: inquietum maliim, plena veneno mortifero." Szent Jakab apostol levelének kétezer esztendős, de örökérvényű szavai a nyelv bűneiről, ma is aktuális igazságok! Az emberi nyelv talán soha annyi lélekmérgezést, gyujlogatást nem művelt szerte a világban, mint századunkban. Néhány hónap óta ismét és ismét módunk nyílott közvetlen tapasztalatokat szerezni az emberi nyelv e „fékezhetetlenségéről, gonosz nyugtalanságáról mely halálos méreggel teli". Előbb országszerte vészhírek és rém hírek suttogása, szájról-szájra terjedt fantasztikus puccshírek ré mítették a gazdasági és szociális feszültségek által amúgy is ide­ges, könnyen reagáló közönség békés társadalmi életét. A kor mány feje az országgyűlés előtt tett nyilatkozatában mindez alaptalan álhíreket merő kitalálásoknak minősítette. Rövid szü­net után, az olasz uralkodópár látogatásának történelmi napjait igyekeztek lelkiismeretlen ünneprontók vészhírek céltudatos és szervezett elterjesztésével megzavarni. Joggal felmerülhet a kér­dés, vájjon országunk mai viszonyai mellett, eltűrhető-e, hogy a nemzet békés együttműködésének, nyugodt építőmunkájának eminens célkitűzéseit és érdekeit a társadalom állandó nyugta­lanítását célzó felelőtlen vészhírterjesztők veszélyeztethessék? Állanak-e rendelkezésre oly hatékony büntetőjogi eszközök, me­lyekkel a közvéleményt alaptalanul izgató álhír—források mér­gező kútjai egyszer és mindenkorra betemethetők? A büntetőjog XIX. századi fejlődése során — büntetőtör­vénykönyvünk 1878-ban született — erről érthető okokból nem gondoskodott. Az ultra-individualisztikus büntetőjogi szemlélet elsősorban az egyéni szabadság, élet és vagyon oltalmát tartotta szem előtt, az állam rendje, a társadalom békéje ellen irányuló vagy azt veszélyeztető támadásokat csak akkor büntette, ha köz­vetlenül, vagy erőszakos úton vagy nyilvánosság előtt követtettek el. A kor materialisztikus értékelése nem volt fogékony a bűn­cselekményből származható immateriális következmények, szel­lemi károkozások, lelki fertőzések megfelelő felismerése és bün­tetőjogi értékelése iránt. A közösség életének nyugalma, a tár­sadalom békéje közvetett veszélyeztetéssel, földalatti aknamun­kával, romboló kútméríiezéssel szemben, büntetőjogi oltalmat alig

Next

/
Thumbnails
Contents