Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - A csendestárs jogkörhiánya a betéti társaság, mint vállalattulajdonos társtagalkalmazotti nyugdíjkötelezettségének vállalásánál

258 hangsúlyozni és szem előtt kell tartani azt, hogy a csendes társak vagyoni betéte nem alkot csendes társasági közös vagyont, hanem ez a vállalat tulajdonosának, az adott esetben a betéti társaságnak kizárólagos tulajdona, amely vállalatban a csendes társ úgy vesz részt, hogy a vagyoni betétet a vállalat tulajdonosának rendelkezésre adni köteles. Más törvény, vagy szerződésszabta megszüntetési ok hiányában idevonatkozó fontos okból, illetve, ha azok a lényeges feltevések, amelyek mellett a csendes társaság keletkezett, többé nincsenek, a K. T. 100. és 101. §-ainak megfelelő alkalmazásával a csendes társ a társas viszonyt legfeljebb felmondhatja. Mindennek figyelmen kívül hagyása sarkalatos hiányossága a szóbanforgó kúriai ítélkezésnek. Erre mutat az 1930. évi V. t.-c. 115. §-a, amely szerint a csendes társaság esetében is a vállalat tulajdonosa — betéti társaság — a saját cége alatt folytatja az üzletet; a vállalat ügyletei egyedül a vállalat tulajdonosát jogosítják és kötelezik; azokból a csendes társra nézve harmadik személyekkel szemben, de még a cég alkalmazottaival sem keletkezhetik jog vagy kötelezettség (Kúria, P. II. 9094/1926. sz.). A belső viszony tekintetében pedig érvényesül az a szabály — amint az 1930. évi V. t.-c. miniszteri indokolása is kiemeli —, hogy a csendes társaságra a kereskedelmi törvény rendelkezései nem alkalmazhatók, továbbá, hogy amennyiben egyébként valamely jogviszonyt illetően mégis a K. T. szabályai alkalmazandók, a K. T., illetve a kereskedelmi társaságokra vonatkozó rendelkezéseket sem lehet az életviszonyok minden körében betű szerint alkalmazni, mert a jogalkalmazásnak mindenkoron megvan a maga lelkisége, azaz, hogy kétség esetében azt kell a jogszabály parancsának tekinteni, ami tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására, a méltányosságnak légin kább megfelel. Ezek szerint sem jogelméletileg, sem gyakorlatilag nem indokolt az a követelmény, hogy a vállalat tulajdonosa a betéti társaság részéről vele szolgálati viszonyban lévő szolgálattevő társtag részére kötött, nyugdíjfizetési kötelezettséget vállaló jogügylet érvényességéhez, illetve hatályosságához a harmadik személyek, a csendes társak, vagy a csendes társ hozzájárulása is szükséges. Egyébként is a társtag sohasem lesz a társtagi minőségéből kifolyólag ipso facto szolgálattevő, ő szolgálattevő csak akkor lesz, ha nem a csendes társaság, hanem a vállalat tulajdonosa, a betéti társaság részéről ennek illetékes tényezője útján szolgálatba vétetik, azaz közötte és a vállalat tulajdonosa, a betéti társaság között szolgálati szerződés köttetik. Ennélfogva okszerű és jogszerű, vagyis az idevonatkozó általános anyagi jogszabályokkal összhangban áll a társasági szerződésnek az a rendelkezése, hogy ,,a szolgálattevő, legyen az családtag, vagy társtag, a szolgálati viszonyára nézve a cégnél szegődött idegen szolgálattevőivel egyenlő tekintet alá esik". Nem szolgálhat a fent kifejtett helyes jogi álláspontok éiiénérvéül a társasági szerződésnek a kúriai ítéletben felhozott