Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - A csendestárs jogkörhiánya a betéti társaság, mint vállalattulajdonos társtagalkalmazotti nyugdíjkötelezettségének vállalásánál

254 betegségi és baleseti kötelező biztosításáról gondoskodott, az 1928. évi XL. t.-c. megalkotásával pedig az öregségi és rokkantsági biztosításnak, valamint ezzel egyidejűleg az özvegység és árvaság esetére való biztosításnak az alapját megvetette és nem engedte meg azt, hogy ipari és kereskedelmi intézetek, és nagyvállalatok az alkalmazottaikat, amikor elöregedtek, vagy megrokkantak, a szolgálatból minden nyugdíj és hozzátartozói ellátás nélkül egyszerűen kivessék, avagy, ami még erkölcstelenebb, betegség és baleset esetére az alkalmazottat a szolgálati illetményük megvonásával, minden humanizmusi érzést megtagadó illetmény- és nyugdíjnélküli pusztulásnak tegyék ki. Helyes szociális érzéstől indíttatva alkotta meg a magyar törvényhozás, ezt megelőzően a magyar birói gyakorlat a most hivatkozott törvényekben inkorporált jogszabályokat, amelyek szerint minden ipari és kereskedelmi vállalat, üzem, hivatal és foglalkozás idevonatkozó gondoskodása a vállalatnak az üzletköréből folyó jogszabályszabta kötelessége. Ezek szerint okszerűen következik, hogy ,,törvény és jóerkölcs" a szolgálattevő társaságbeli magánalkalmazott részére szóló nyugdíj megállapíthatásnak útjába nem áll. De a fentebb kifejtettek szerint az sem helytálló jogi álláspont, hogy ily nyugdíj megállapítása — ha a szolgálatadó azt adni akarja — a szolgálati viszonyból folyó megállapodás és így a kereskedelmi üzlet vitele körébe nem tartozik. Ehhezképest, ha a társasági szerződés akként rendelkezik, hogy a társasági szerződésben taxatíve meghatározott, adott esetben fenn nem forgó ügyeken kívül minden más társulati, és üzleti ügybén, sőt ,,mindazon ügyletek iránt is, amelyek a társaság céljához nem tartoznak", ,,a céggyűlés intézkedik", az az ítélkezési jogi álláspont, hogy a vállalat tulajdonosa, a betéti társaság most megjelölt ügyeinek vitelére hivatott céggyűlésnek hatásköre a szolgálattevő társtagoknak a társaság részére teljesített szolgálataik további ellenértékéül és elismeréséül ezeknek a szolgálati viszony megszűnte után is egész élettartamukra meghatározott illetmény, vagyis nyugdíj megállapítására ki nem terjed és az idevonatkozó határozat ,,a társasági szerződésbe, a törvénybe és jóerkölcsbe" ütközik, helyt nem áll. Éppen úgy helyt nem áll, amint az ipari és kereskedelmi élet jelenségeivel és a munkajog szabályai helyes értelmezésével szembe került és azoktól távol állott a m. kir. Kúria egyik tanácsának P. IV. 1788/1931., P. IV. 4302/1931., P. IV. 8246/1930. és Pk. 4384/1934. szám alatt hozott azok a határozatai, amelyek az életszabta különleges szolgálati vagy megbízási viszonyok és a Kúria másik tanácsának ellenkező jogi álláspontot elfoglaló P. II. 1653/1929., P. II. 2256/1931., és P. VII. 6268/1933. stb. döntései ellenére is mereven alkalmazta a P. H. T. 844. számú elvi határozatban is kifejezésre jutott azt a szabályt, hogy a részvénytársaság igazgatósága vagy igazgatósági tagjai díjazásának megállapítása a részvénytársaság közgyűlésének -elhatározási körébe