Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - A csendestárs jogkörhiánya a betéti társaság, mint vállalattulajdonos társtagalkalmazotti nyugdíjkötelezettségének vállalásánál

251 viszonya effektusában a tételes jogunkbán rejlő egyetemes igazságra nem vezethetett. De ettől függetlenül is hiányos a kúriai ítéleti érvelés, mert a helyes okfejtés nem tűri a szolgálati jogviszonynak dualisztikus, a vállalkozói társtagi mibenléttel összevegyített szerkezetét. A jövedelmi pozició pedig, amelyet az ítélkezési érvelés felhoz, adatellenes is és az alább megjelölt negációt szintén magában rejti. Jogos ságbei i igazság csak akkor fejlődhetik, ha a kiinduló pontként felhozott lények valósága teljes. Már pedig az ítélkezés figyelmen kívül hagyta a részéről hivatkozott társasági szerződésnek azt a rendelkezését, hogy nem a szolgálati illetmény, hanem a szolgálattevő társtagoknak pusztán csak ,,a biztató jövedelme" ..keresendő a befektetett alaptőke aránya szerint az osztalékban". Nem a szolgálattevők, de a társtagok jövedelme az osztalék. A szolgálattevő jövedelme a szolgálati illetménybeli fizetés. Annak nincs jogi jelentősége, hogy ez a fizetés szolgálattevő társtagnál a mennyiségét illetően esetleg mérsékelten határoztatik meg, sőt, ha a szolgálattevő társtag alaptőkéje nagy, ez a fizetés viszonyítva az alaptőke aránya szerint fizetendő osztalékhoz, az illető szolgálattevő családtag jövedelmének kisebb, vagy jelentéktelen részét alkotja. Az irányadó szempont az, hogy a szolgálattevőnek, mint ilyennek, az alaptőkebeli osztalékhoz semmi köze sincs. Kitűnik ez nemcsak a kifejtettek szerint fennforgó abból a körülményből, hogy a társasági szerződés szerint, ha a szolgálaltevő társtag vagy családtag, a szolgálati viszonya ekkor is „a cégnél szegődött idegen szolgálattevőkkel egyenlő tekintet alá esik" és hogy ez a szolgálat levői fizetés ebben az esetben már nem foglalja magában az illető egyénnek „a vállalattól remélt egész jövedelmezőségét", mivel vállalkozói szempontból tekintve „ez a fizetés a vállalat remélt jövedelmezőségének inkább csak előlegezéséül tekinthető", a vállalkozói minőségből folyó „biztató jövedelem" pedig a ,.befektetett alaptőke aránya szerint az osztalékban keresendő". Azonban minden kétséget kizáró módon kiviláglik mindez abból a körülményből, illetve feltevésből, hogyha abból a szempontból vizsgáljuk a problémát, hogyha a szolgálattevő családtag, vagy társta^ akár betéti, akár csendes társasági tag. csak nagyon kis alaptőkével rendelkező egyén. Lehet oly szolgálattevő családtag, vagy társlag, akinek az alaptőkéje nem több, mint 100 pengő. Ebben az esetben az ily szolgálattevő társ tagnál a befektetett alaptőke, aránya szerint öt megillető osztalék még nyereséges mérleg esetében is alig tesz ki évi 6—8 pengőt, míg az ő szolgálattevői, vagyis az alkalmazotti fizetése, különösen, tűi ő a szolgálati viszonyán kívül egyszersmind család- és cégfőnök, havi több ezer pengőt is kitehet. Nyilvánvaló tehát, högy feltétlenül téves eredményre vezet a kúriai ítéletben kifejezésre jutott jogi álláspont annak megállapításával, hogy a szolgálattevő égvén, aki a cégnél mondjuk 40—50 évig — telje-