Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 4. szám - A katonai Bp. és a katonai Btk. néhány lényeges eltérése a közönséges jogtól

182 december hó 31. napjáig kell benyújtani a Magvar Jogászegylet ügyvezető titkáránál (Budapest, V., Kossuth Lajos-tér 12. I. emelet 9. ajtó) a szerző nevét tartalmazó, jeligés levéllel együtt. A pályázat titkos. A pályadíjban csak rendszeres és áttekinthető, elméleti és gyakorlati tájékoztatást nyújtó, abszolút szakirodalmi értékű munka részesülhet. A pályadíj összege P 1000.—, azaz egyezer pengő. A bírálóbizottságot a Magyar Jogászegylet elnöke jelöli ki. A Magyar Jogászegyletet megilleti a pályanyertes mű kiadói joga a pályázat eredményének kihirdetésétől számított hat hónapon belül anélkül, hogy a szerző ezért külön díjazást igényelhetne. Ha a Magyar Jogászegylet kiadói jogával a jelzett határidőn belül nem élne, a szerző a művével szabadon rendelkezhetik, de ebben az esetben is a mű kiadásakor a művön fel kell tüntetni, hogy az a Magyar Jogászegylet pályadíját nyerte. Budapest, 1937. QVÍ március hó 11. napján. Dr. Osvald István s. k.. a Magyar Jogászegylet elnöke. KRITIKAI SZEMLE. Igen érdekes, jogkereső közönségre és tisztviselőre nézve egyaránt tanulságos levelet kaptunk egyik olvasónktól. A levél annak a reménynek kifejezésével végződik, hogy sikerült megvilágítania, hogy milyen legyen az igazi magyar köztisztviselő! Ebből egyszersmind megtudjuk, hogy a levélírónak az a csak ritkán tapasztalható, de annál inkább jóleső tulajdonsága van, hogy nem csupán a rosszat veszi észre, nem csupán kifogásolni, szidni és ócsárolni tud, hanem meglátva a jót, a hasznosat, a kiválót, lelki szükségét érzi annak, hogy azt megdicsérje, nyilvánosságra hozza és követendő példaképen állítsa oda. A levél előbb a vidéki közigazgatás nehézkességének aláfestésével kezdődik: hónapokon át tartó munkával, folytonos sürgetéssel nem tudja a levél ügyvéd-írója elérni, hogy egy Argentínában élő magyar állampolgár születési anyakönyvi kivonatát, melyet további láttamozás céljából a főszolgabíró terjesztett fel, az alispáni hivatal ismét tovább terjessze a belügyminisztériumba. Ezután átadjuk a szót magának a levélírónak: „Gondoltam egy merészet és nagyot s elmentem a III. vármegyei ügyosztály főnökhelyetteséhez és azonnali bebocsáttatás után végtelenül kedves és uri fogadtatásban röviden elmondottam a panaszom okát és célját. Hangsúlyoztam, hogy 25 évi praxisom alatt még sohasem tettem panaszt köztisztviselő ellen, de ez ügyben mégis kell valamit tennem, hiszen Magyarországon volt egy racionalizálási kormánybiztos, aki bizonyára megmutatta azt az utat. amelyet ily ügyben követni kell.