Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 4. szám - A közlési kötelezettség a biztosítási jogban

157 közömbös, miután a 474. §. objektíve fontos körülménytől szól, ez pedig önként elesik, mihelyt áll az, hogy az elhallgatott, illetve valótlanul előadott körülmény a: esemény bekövetkezése szempontjából nem volt fontos. Ezen van ebben a kérdésben a fősúly. És ami a kockázat vállalását illeti, ez közelebbről nézve úgy áll, hogy az elhallgatott vagy valótlanul előadott körülmény a kockázatot semmi irányban sem fokozta vagy súlyosbította, amit a bizonyításfelvétel eredménye beigazolt. A mai gyakorlat mindezzel nem törődve, a biztosítóra bízza annak a kérdésnek az eldöntését, vájjon fontos körülményről van-e szó, vagy nem. Ilyen felfogással megbarátkozni annál kevésbbé tudok, mivel a 474. §. szerkezete és tartalma a biztosított által az okozati összefüggésre vonatkozólag indítványozott bizonyítást nem zárja ki. mert a közlési kötelezettség nem oly körülményre vonatkozik, amely a biztosítás vállalására befolyással von, hanem olyanra, amely befolyással „lehet". Ezt pedig csak a bíróság van hivatva eldönteni a bizonyítás eredményéhez képest. Mellékesen megjegyzem, hogy ha a biztosító netán azzal érvel, hogy ha el is vállalta volán a kockázatot, akkor azt csak ma^av»bb díj ellenében tette volna, erre azt mondom, hogy annak — ha valónak bizonyul — a következménye csak az lehetne, hogy a biztosítási összegből aránylagos levonásnak lehetne talán helye, de semmiesetre sem lenne indokolt az ügylet sikeres megtámadása. Hogy az elhallgatott illetve valótlanul előadott körülmény és a biztosítási esemény bekövetkezése közötti összefüggésnek nálunk is jelentőséget tulajdonítottak, bizonyítja az, hogy a Kúria 259 1882. sz. a. kimondotta, hogy a valótlan feleletek jelentőségét szükség esetén szakértők meghallgatása mellett a bíróság szabadon itéli meg. Hogy ez az irány mikor és miért szűnt meg, ezt nem tudom, de a megemlítést mindenesetre megérdemli. Végül még röviden a következőkel említem meg: A Keresk. törv. 474. $-át annak idején (több mint 60 évvel ezelőtt) a német törvényből vettük át. Azóta nálunk e rendelkezésen nem változtattak semmit, amíg Németországban már 29 évvel ezelőtt igen lényeges változtatást tettek. Ugyanis: Az l(.M)8-iki „Gesetz über den Versicherungsvertrajg" 21. §. él teimében a biztosító teljesíteni tartozik, „wenn der Umstand, in Ansehung dessen die Anzeigépflicht verletzt ist, keinen Einfluss anf den Eintritt des VersicherüngsfaHs und auf den Umfang der Leistung des Versicherers gehabt hat". íme, itt törvénybe iktatták az okozati összefüggés fontosságát és nagy jelentőségét, ami a judikaluránk szerint „közömbös". Krdekes még a német törv. 163. S-a (életbiztosításnál), amely szerint a biztosító a közlési kötelezettség megsértése címén a biztosítási szerződést csakis a szerződés létrejöttétől számított