Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 4. szám - A közlési kötelezettség a biztosítási jogban

155 ség és a bekövetkezett baleset közt egyáltalában nincs semmiféle okozati összefüggés, vagyis, hogy a baleset épen így következett volna be, ha az említett betegsége nem volna meg, minél fogva merőben közömbös az, hogy azt a betegséget elhallgatta. A már említett kúriai ítélet az alsóbiróságoknak azt az eljárását, hogy a felperes bizonyítási indítványát mellőzték, helyesnek találta, mert az Ítélet szerint egyedül az a mérvadó, hogy a felperes tényleg elhallgatott oly objektív fontos körülményt, amely a biztosítás elvállalására befolyással lehetett; ennél fogva az ítélet a felajánlott bizonyítást ,,közömbös'* körülményre vonatkozónak, és ezért mellőzendőnek mondta. Ezt a konkrét jogesetet csakis az alább kifejtendő és megindokolandó eltérő jogi álláspontom könnyebb megérthetése védett, mint egyik kirívó, tipikus esetet hoztam fel. De az alábbi jogi álláspontom természetesen nemcsak baleseti, hanem minden más biztosítási esetre is vonatkozik, amelynél a közlési kötelezettségnek és megsértésének jogi szerep jut. Jól tudom, hogy a fenti kúriai Ítéletben kifejezésre jutó jogi felfogás ezidőszerint még mindig az uralkodó, tudom ezt annál is inkább, mivel annak idején (a Kúria IV. tanácsában működve) én is abban a felfogásban voltam. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy jobb belátásnak helyt adjunk, mert azt a birói gyakorlatot közelenbről megnézve, azt találom, hogy az merev, sablonos, az igazságérzetet nem kielégítő, egyoldalú álláspont, amely hetüket és nem értelmet alkalmaz, ezért a konkrét eset részleteivel enm is foglalkozik. Ma már pedig pereket nem intézünk el többé anélkül, hogy az egyes részleteket, amelyek a jogesetet megalkotják, meg ne vizsgáltuk volna. Az a körülmény, hogy állandó birói gyakorlattal állok szemben, nem tart vissza attól, hogy eltérő jogi meggyőződésemnek sine ira et studio kifejezést adjak. Volt még más kérdésben is ..állandó" birói gyakorlat, amely megszűnt az lenni, és jobb belátásnak engedve és az élet elutasíthatatlan követelményeivel számolva keletkezett egy más ,,állandó" gyakorlat (így volt ez pl. a váltó utólagos telepítése kérdésével stb.). Az általam merevnek nevezeti uralkodó álláspontnál fogva a bíróságok rendesen megelégednek annak megállapításával, hogy fontos körülmény el lett hallgatva, de nem vizsgálják azt, vájjon az illetőnek tényleg tudomása volt arról a körülményről. Ez pedig fontos részlet, mert amiről nem tudok (ami betegségeknél könnyen elképzelhető), azt természetesen el sem hallgathatom. Egy másik lényeges hiánya a mai birói gyakorlatnak az, hogy arra a döntő körülményre nem terjeszkednek ki, hogy a biztosító arról az elhallgatott vagy valótlanul előadott körül ményről mikor szerzett tudomást.