Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - A Magyar Jogászegylet Gazdaságjogi Intézetének kényszerkartelankétje

83 többségének indítványától kell függővé tenni és csak legritkább esetben szabadna a független kormánykezdeményezés rendszerét bevezetni. Kelemen Móric, a Racionalizáló Bizottság igazgatója a tervezett intézkedésekben az ipari termelés veszteség!óriásainak kiküszöbölésére és helyes racionalizálására való törekvést lát és ezért örömmel köszönti. Dr. Jacobi Andor ügyvéd ellenezte a kényszerkartelezést és azt javasolta, hogy zárt számot az érdekelt ipar kívánságára kvalifikált többséggel meghozott határozat alapján, meghatározott rövid időre, ha ehhez a gazdasági élet nagy tényezői is hozzájárulnak, lehessen megállapítani, de a kormánynak vétójoga legyen az ilyen határozattal szemben. Dr. Dobrovics Károly kereskedelemügyi min. titkár kifejtette, hogy a szabadverseny alapján felépült gazdasági rendszer már a szabad kartelszervezkedésekkel önmagát megszüntette és a gazdasági fejlődés szükségszerű következménye az államhatalomnak a gazdasági életbe való fokozottabb beavatkozása. A beavatkozást az államok közötti gazdasági elzárkózás is nagymértékben elősegíti, azonban kétségtelen, hogy ha a világkeres kedelmi helyzet normálissá válna, az állami beavatkozásnak is csökkennie kell, de az teljesen akkor sem fog megszűnni. Véleménye szerint meghatározott időre szóló hatállyal bíró törvényt kell alkotni, amely törvényben a kényszerkartelalakítás. kényszercsatlakoztatás és ipari zártszám bevezetésének előfeltételei kartelszerüleg meg vannak határozva. A törvényben az államhatalom ármeghatározási jogát kell érvényesíteni és a fokozott ellenőrzésről keli gondoskodni. Az ellenőrzést nem megbízottak, hanem valamely szerv által kell biztosítani, amelyre felszólaló a hatáskörében kibővített Ár elemző Bizottságot tartja legalkalmasabbnak. Dr. Köházi Endre kir. törvényszéki bíró felszólalásában arra mutatott rá, hogy ha a kényszerkartel és az ipari zártszám meghosszabbítása nem kerülhető el, úgy a vonatkozó törvényalkotásnál a legnagyobb óvatosságra van szükség. Ugy a világgazdasági helyzet, mint Magyarország gazdasági helyzete a gazdsági háború jelenlegi korszakában állandó- változásnak van kitéve, de ezen felül is a magyar ság népi és foglalkozási összetétele, a magyar nemzet lelki alkata, különösen a szabadság és alkotmányosság eszméi iránt tanúsított fogékonysága, az óvatos előhaladást indokolják. A Gazdaságjogi Intézet 1935. december 19-én Kuné: Ödön egyetemi tanár elnöklete alatt folytatta vitáját a kényszerkartelekről. Elsőnek dr. Tihanyi Lajos ügyvéd szólalt fel, aki utalt arra, hogy a kényszerkartelezés intézményesítését mindenütt átmenetinek szánják. Amint nem kívánatos egy átmenet az anarchia felé, úgy nem kell ennek a magyar társadalmi politikának a kényszerkartelezés sem. Ezután Dr. Tóth József hírlapíró arra hívta fel a vitaülés figyelmét, hogy amikor a konjunktúra vonala felfelé halad, a kényszerkartel és az ipari zártszám intézményesítését Magyarországon csak a nemzetközi kereskedelem elmélyítésére irányuló politika indokolhatja. Dr. Hanschburg Nándor ügyvéd azt fejtegette, hogy a kényszerkartelek megállapítása és az ezzel hasonló célú kényszerrendszabályok életbeléptetése különösen a súlyos válsággal küzdő kézmű- és középiparban mutatkozik szükségesnek. Ahol kartelszerű szervezkedés nem lehetséges, ott az irányárak bizonyos feltételekhez kötött elismerése segíthet a helyzeten. Dr. Sipos Sándor, a Statisztikai Hivatal konjunktúrakutató osztályának vezetője a konjunktúrapolitikai tevékenység szemszögéből tette vizsgálódás tárgyává a kérdést.