Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Részben önokozta kár a tárgyi felelősség körében

44 sajnálkozik, csak egyszerűen megállapít, a köteles tudományos tárgyilagossággal összefoglal létező és el nem vitatható jelenségeket. Nem a fennálló jogrend megváltoztatására irányuló törekvéseket (fascizmus, nemzeti szocializmus, kommunizmus), amelyekkel egyáltalán nem foglalkozik, hanem az előttünk nap-nap után mutatkozó, csendben és fokozatosan működő társadalmi átalakulást. A támadó cikk Meszlénynek 1901-ben megjelent „Magánjogpolitikai tanulmányok" című könyvéből idéz, hogy az elvfeladás vádját alátámaszthassa. De az idézeteket igen rosszul válogatja meg. Az egyik idézet az immateriális javak oltalmáról szól (igaz, hogy egy — mondjuk — sajtóhiba az idézetet felismerhetetlenné teszi). Ezzel szemben kevés olyan jogász van Magyarországon, aki ezen a téren Meszlénynél kitartóbb és következetesebb tudományos tevékenységet fejtett volna ki. A további idézetek az individualisztikus jogot szembehelyezik a szociális joggal. Hogy a totalitárius jog mennyi szociális reformot igér és mennyit tud vagy akar beváltani: önálló nagy kérdés. A támadott nyilatkozat ezt nem is érinti. De ha már egybevetik Meszlény tudományos múltját a mával, akkor sokkal jellegzetesebbnek mutatkozik utalni a, ,Magánjogpolitikai Tanulmányok" III. („A magánr jog hatásáról a vagyon megoszlására") és V. fejezetére („Mit várhat mezőgazdasági politikánk a magánjogtól?"), amelyek mutatják, mily intuícióval látta meg Meszlény harmincnégy évvel ezelőtt azokat a problémákat, amelyekkel ma viaskodunk, s mennyire hasonló irányokban kereste azok megoldását, mint amelyek felé ma orientálódunk. Mindebből tanulság: annak a jogásznak, aki más jogász tudományos működését bírálja, vigyáznia kell, hogy ne egyes kiszakított — esetleg meg is csonkított — szelvények, hanem az egész alapján jogászhoz méltó magasságból bíráljon, mert különben könnyen lesz azzal a váddal illethető, hogy olvasóit — envhén szólva — optikai csalódásba akarta ejteni. A zugirászat kiirtására — úgy látszik — folyamatosan megtörténnek az erélyes lépések. Erre vall a székesfőváros polgármestere által nemrég kiadott rendelet, amely hivatva van a főváros hivatalaiból kiirtani a zugirászkodást, de talán még nagyobb örömmel üdvözli az ügyvédi kar azt a kormányrendeletet, mely az O. F. B. ügynökeinek ingatlanra vonatkozó szerződés készítésének tilalmára vonatkozik. Az idevágó legfontosabb rendelkezés azonban még mindig késik: a községi- és körjegyzőknek a magánmunkálatoktól való eltiltása. Tulajdonképen érthetetlen jelenséggel állunk itt szemben. A kir. közjegyzők azok, akik munkájuk közben minduntalan beleütköznek a jegyzői magánmunkálatoknak a perek melegágyát rejtő és így anyagi értékeket romboló, jogviszonyokat összekuszáló és bonyolító, hol jogi tudatlanságot, hol felületességet eláruló egy-egy termékébe.