Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Részben önokozta kár a tárgyi felelősség körében

32 nál is. így a törvényhozási felhatalmazás alapján kibocsátott 10.270/1922. M. E. számú rendelet 19. §-a a légi járómű üzeménél másokra háramló kár esetében csak a károsult kizárólagos önhibáját tekinti feltétlenül mentesítő oknak, a vis majort nem. Míg u. i. a casus és vis major csak megszakítják a károsító oldalán az okozatiságot, de ebbe a folyamatba maga a károsult nem kapcsolódik bele, az önhiba a károsult oldalán pozitive megvalósítja az okozást. Kifejezésre jut benne az a gondolat is, hogy elsősorban mindenki saját maga hivatott érdekeinek védelmére. Grosschmid ezt a tételt nemcsak az okozatisági elv kiágazásának, hanem a „kártérítés önálló igazságának" is tekinti. Mélyenszántó fejtegetései nyomán az önhibát külön jogalapnak szokták feltüntetni, mert Grosschmid azt többhelyütt contracausának nevezi, úgy hogy ezek szerint különböző jogalapok találkoznának és összeütközésük közben paralizálnák egymást. Voltaképen azonban Grosschmid csak a kérdés egyik oldalának éles megvilágítására használta ezt a formulát, míg a kérdés másik oldalát egyelőre félhomályban hagyva arra csak később tér vissza, midőn alább az ő utolérhetetlenül plasztikus nyelvén az önhibát kisodró causának, még helyesebben más kárveszélyviselési körbe besodró tényezőnek nevezi. Ezék szerint az önhiba a szembenálló fél felelősségi alapjának elvonása, illetve lerontása, de nem felelősségi alap a károsult szempontjából és így voltakép nem is felelősségi alapok találkozása. Hogy ez Grosschmid tanításának valódi értelme, az kitűnik a következő fejtegetéseiből is. „Tárgytalan a tétel — írja — midőn a károsult egyedül csak maga az dka az ő kárának. Hogy ilyenkor nincs helye kártérítésnek, ez nem annyira jogtétel, mint darabja annak az igazságnak, hogy felelősségi alap (a kár-ok tényével való pozitív láncolat) nélkül nincs kártérítés. Az önhiba nem kártérítési alap senki másra nézve. Párja annak, hogy casus a nemine praestatur, casus nocet dominó . . . Kárnak kár az is, amiért nem felel senki." De ami áll e részben a kizárólagos önhibára, áll a részbeni önhibára is, mint „felelősségi alapra", a különbség csak annyi, hogy amabban egészen, emebben részben sodorja ki a káreseményt a szembenálló fél felelősségi köréből. De hogy Grosschmid az önhibát csak képletesen tekinti felelősségi alapnak, kitűnik a következőkből is. „Az önhiba ekként — írja — mintegy bennható (önfelelősségi) kártérítési alap, amely mint ilyen, összeütközésbe kerül az idegen felelősségi alappal, azt esetleg funkciójában meggátolja, paralizálja, abszorbeálja. Teszi ezt mint véle összeférhetetlen és mint végsőbb nálánál. Összeférhetetlen jelesül annyiból, mert az, hogy valaki maga viselje a kárát és azt meg is térítsék neki, egyik a másikat kizárja. Végsőbb nyilván a jogeszme ama diktátumánál fogva, hogy ki-ki maga lévén a saját érdekkörének a leghiva-