Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - Közlési kötelesség és okozati összefüggés

I 233 ki az ilyen bizonyítást, — a mai jogélet azt kívánja, hogy minden kérdés a fennforgó összes ténykörülmények figyelembe vételével nyerjen eldöntést, nem pedig a megszokott régi formula alkalmazását, — annak idején ezt a formulát a német jogból vettük át, de a mai (1908. évi) német biztosítási törvény 21. §-a értelmében a biztosító teljesíteni köteles, ha az elhallgatott körülmény tényleg nem volt befolyással a biztosítási eset bekövetkezésére. Ily előkelő helyről érkezett bírálat után helyénvalónak látom annak közelebbről való megvizsgálását, hogy az idézett ítéletnek van-e igaza, vagy pedig a illusztris bíráló álláspontjának. II. A K. t. 474. §-ának miniszteri indokolása a következőket mondja: ,,Ha a kölcsönös bizalom és hűség a kereskedelmi ügyleteknél egyáltalában nagy szerepet játszik, annak a biztosítási ügyleteknél csak fokozottabb jelentősége lehet. Míg a törvény a veritatis officiumot mint a szerződő felek természetszerű kötelességét rendszerint csak feltételezi, ezt tőlük a biztosítási ügyletnél határozottan megkívánhatja, ha ez ügyletet lehetetlenné és a csalások kimeríthetetlen forrásává tenni nem akarja. E szempontok szolgáltak irányadóul a 474. §-ba foglalt intézkedések megállapításánál." Nagy biztosítási jogászunk, Beck Hugó Tanulmányainak 139. stb. lapjain erről a kérdésről a következőket mondja: ,,A közlési kötelesség és illetve az ügylet megtámadna tása elbírálásánál az a fontos kérdés merül fel, vájjon szükséges-e, hogy a bevallás vagy elhallgatás oly tényekre vonatkozzék, melyek okozatos összefüggésben állottak a bekövetkezett eseménnyel. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a biztosítónak minden fontos körülményt ismernie kell akkor, midőn az ügyletet megköti, mert csak úgy ítélheti meg az elvállalandó kockázatot. Ha tehát az előtte ismeretlen maradt fontos körülményt ismerte volna, az ügyletet meg nem köti, vagy nem hasonló feltételek mellett köti meg, ha nem is tudja előzően, vájjon a kérdéses — különben fontos — körülmény tényleg nexusban álland-e majd a később bekövetkezendő eseménnyel. Az ügylet megkötése e szerint a fontos körülmények ismeretétől és nem azoknak a bekövetkezendő eseményre tényleg leendő befolyásától függ; és ebből folyólag a biztosítónak megtámadási joga is azon sarkal, hogy ismerte-e a biztosító a fontos körülményt, vagy sem. A körülmény fontossága a szerint jő megbírálás alá, amint az az ügylet megkötése alkalmával jelentkezik; teljesen irreleváns tehát, hogy az utólag bekövetkezett eseményre a kérdéses körülmény tényleg befolyással volt-e vagy sem és így ettől a biztosítónak megtámadási jogát függővé tenni nem is lehet.u Idézi Nagy Ferencet, aki könyve akkori kiadásának 637. lapján ezt írja: ,,Teljesen közömbös, vájjon — ha az esemény már bekövetkezett — az elhallgatott körülmény azzal okozatos összefüggésben állott, arra közvetlenül befolyást gyakorolt-e vagy nem", — idézi továbbá az olasz törvény 429. §-át, a Kúriának