Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A magyar szerzői jog

225 hordozója a rendőrség. A kontinentális államokban hosszú időn ál a XIV. Lajos által Franciaországban megteremtett íelsőbbségi reíicfórsóg uralkodott, amely többet foglalkozott a politikával, mint a közrend és a közbiztonság fenntartásával, jóllehet már a francia forradalom, maid a XVIII. század végéről való porosz Landrecht felismerte, hogy az utóbbi az igazi hivatása. A francia forradalmi törvény szerint a rendőrség feladata a közrend fenntartása. Közigazgatási és igazságügyi (bűnügyi) rendőrségre oszlik. Az előbbi köteles a közrendet állandóan és mindenütt fenntartani s főként a bűncselekmények megelőzésére kell törekednie. Az igazságügyi rendőrség nyomozza azokat a bűncselekményeket, amelyeket a közigazgatási nem bír megakadályozni, gyűjti a bizonyítékokat, a tetteseket pedig átszolgáltatja a megbüntetésükre hivatott bíróságnak. A francia felosztás, amelyben a ,,rendőrség" szó túlnyomórészt csak funkciót jelöl, tehát a magyar ,,rendészetinek felel meg, csupán formális logikai konstrukció eredménye, amint arra kifejezetten is rámutat Concha akadémiai székfoglaló értekezésében. A bűntettek megakadályozása és a bűntettesek kézrekerítése, elitélésének biztosítása annyira összefüggő érdekkör, hogy elválasztásának helve nincs. Idevág illvefalvi Vitéz Gézának az a felfogása, hogy a rendőrség a társadalmi fejlődés során kialakult önálló állami szerv, a bűntettesek letartóztatása, elfogása pedig tényleg rendőri feladat, mert a büntetendő cselekmény büntetlenül maradása nemcsak a jogszolgáltatás meghiúsítása, hanem veszélyt is tartalmaz, melyet csak rendőri működéssel lehet elhárítani. A gyakorlati követelményeknek a legjobban megfelel a fővárosi rendőrségről szóló 1881 :XXI. t.-c., amelynek a feladatkört tárgyazó meghatározásában a leglényegesebb a személy- és vagyonbiztonság megóvása, a béke és közrend fenntartása. Lehetőleg megelőzéssel kell megvalósítani, azonban a represszió is az eszközök közé sorozódik, az utak-módok közül pedig a megfigyelés, a felfedezés és a puhatolás emelkednek ki. Akár megelőz, akár puhatol a rendőrség s az utóbbi alapján a bíróságnak ad át bűntetteseket, az alapvető feladatköre nem változik, hanem csak az eszközök és módok aszerint, hogy saját külön rendeltetésének munkaterületén a közigazgatás vagy a bíráskodás útját egyengeti-e. A közbiztonság akkor van meg, ha nem kell féltenünk az életünket és vagyonunkat mások jogtalan támadásától. Az idealizáltan úgynevezett ,,közönség" elsőrendű érdeke nem az, hogy a bűntettes büntetést kapjon, hanem, hogy ne is legyen bűntettes. Ha pedig mégis elkövet bűncselekményt valaki, akkor további érdek, hogy az okozott kár lehetőleg jóvátétessék, a tettes pedig elvegye a büntetését egyrészt azért, hogy a jövőben ő ne követhessen illetőleg ne kövessen el bűncselekményt, másrészt, hogy példája másokat visszarettentsen. De nem a büntetés várható súlya hat első sorban visszatartásképen, hanem annak a tudata.