Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Sikkasztás jogtalan elsajátítás orgazdaság és bűnpártolás

215 és nála hagyott dolgot eltulajdonította s ezért a Btk. 359. §. következményeit vonhatja magára '. (Imling Konrád: Végr. törv. magy. II. kiad. 1891. 157. old. ut. bek.) Azt hiszem téves az az érvelés is, amely arra támaszkodik, hogy a Kúria lent hivatkozott határozatában (J. H. 1935. 278.) kimondta, hogy sikkasztás tárgya követelési jog nem lehet. Igaz. hogy ez a tétel a hivatkozott határozatban előfordul, de az adott esetben nem bíróilag lefoglalt, hanem csak magánúton engedményezett követelésről volt szó és így nem lehet szó arról, hogy a Kúria ezen határozatával a B. H. T. IV. k. 415. sz. elvi jelentőségű határozatától el akart volna térni. IV. Nem éi tek egyet a szerzőnek azzal a nézetével sem, hogy a Btk. 363. #-ban meghatározott hűtlen kezelés bűntette nem hivatalból, hanem magánindítványra üldözendő (113. old.) Ezzel a felfogással szemben elegendőnek tartom a szerző által közölt birói határozatokra s azok meggyőző indokolására hivatkozni, különösen arra, hogy „a Btk. 361. §-ban meghatározott cselekmény a 363. §-belitől nemcsak mint a 362. §-ban említettől, alanyára nézve, hanem ihtentionális elemére is különbözik és épen ezen elemek releváns voltánál fogva nyilvánítja a törvény „megkülönböztetően" a hűtlen kezelésnek a 361. §-ban meghatározott esetét vétségnek, a 363. §-belit pedig bűntettnek. Hasonló megkülönböztetés található a Btk. 418. §-ban írt ingó dolog rongálásánál, mely magánindítványra üldözendő, míg a 419. §-ban írt vagyonrongálás bűntettét, melynek elkövetési cselekménye csak a tárgy és a motívum tekintetében különbözik a 418. §-ban írt vétségtől, hivatalból kell üldözni. A szerzőnek egyébként érdekes érvelésével szemben az állandó birói gyakorlat felel meg a törvény helyes értelmének. V. Részletesen foglalkozik a szerző azzal a kérdéssel is, hogy orgazdaságnál lehet-e elkövető az alapcselekmény elkövetőjének hozzátartozója (178. old.) s ezzel kapcsolatban határozottan szembehelyezkedik azzal a birói gyakorlattal, hogy „különösen akkor, ha a közös háztartás költségeit a férj szokta viselni, továbbá, ha az ily dolgok (a lopott dolgok) a közös háztartásra nélkülözhetetlenek, másokkal nem helyettesíthetők és tényleg a háztartás költségeinek fedezésére használtatnak fel" a tolvaj férjnek orgazda felesége a büntetés alól kivételes mentességet élvez. (Bjt. 77—69.) Ezt az állásfoglalást a régebbi birói határozatok azzal indokolják, hogy a feleség a férjjel szemben alárendelt viszonyban, a férje fölénye, kényszerítő befolyásának hatása alatt áll s így az ellenállhatatlan erkölcsi kényszernél fogva felelősségre nem vonható. Teljesen egyetértek a szerzőnek ezzel ellenkező felfogásával és azzal az érvelésével, hogy ,,a nő a házaséletben bűncselekvési képességét nem veszii el" és felmentése legfeljebb arra alapítható, hogy a hozzátartozó a Btk. 77. §-ban ellenállhatatlan erő vagy fenyegetés kényszerítő hatása alatt cselekedett.