Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Sikkasztás jogtalan elsajátítás orgazdaság és bűnpártolás

213 vében adja el és a vételárt saját nevében veszi át, nem jelenti azt, hogy az eladott áru vételárával, mint sajátjával szabadon rendelkezhetik." (C. 5599/1926.) E bűncselekménynél bővebb kifejezést igényelt volna a gyakorlati életben sűrűn előforduló u. n. álbizományi ügyletek ismertetése. igaz, hogy a szerző megemlíti azt az általános szabályt, hogy „a bizományi viszony megállapításánál nem a szerződés szavai, hanem annak lényege döntő, tehát ,,a kereskedelmi ügyletek megbírálásánál és értelmezésénél nem annyira a használt kifejezések, mint inkább a szerződő felek akarata szolgál irányadóul" (24. old.), de minden gyakorlati büntetőjogász szívesen vette volna annak a kérdésnek részletes tárgyalását, hogy miről lehet felismerni az álbizományi ügyletet, ami valójában rendszerint hitelügylet? Ezt a kérdést a büntetőbírónak kell eldöntenie és alaposan meg kell vizsgálnia, nehogy sikkasztó bizományosként ítélje el a hitelt igénybevevő, de fizetni nem tudó adóst. Jellemző példája az ilyen palástolt ügyletnek az az eset, amikor a bizományi ügylet színe alatt hitelbe eladás történik s az eladó mégis kiköti a tulajdonjog fenntartását, holott ,,a bizománynál a megbízó továbbeladás végett adja át az árut, a továbbeladás végett átadott árukra pedig a tulajdonjog joghatályosan nem tartható fenn". (Bp. Ítélőtábla 3768/1930., G. 5223/1930.); vagy ha kiköttetik, hogy a bizományos (valójában a hitelben vásárló) a vételárt köteles előre meghatározott időben megfizetni, ami a bizomány jogi természetével ellenkezik, mert valódi bizomány esetén a bizományi áru vételára csak az áru eladása esetén és annak megtörténte után esedékes, az áru eladása előtt a bizományos azt vissza is adhatja. II. A bizományi sikkasztás tárgyalásánál nem lett volna érdektelen foglalkozni azzal a kérdéssel is, hogy bűncselekményt köve t-a el a bizományos azzal a tényével, hogy a bizományi árut hitelbe eladja a megbízó engedélye nélkül vagy kifejezett tilalma ellenére? Ennek a kérdésnek az eldöntésénél elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a hitelnyújtás idejében fizetőképes volt-e a bizományos, akinek tudnia kellett, hogy a jogosulatlan hitelezés következtében adóssá válik és a bizományos tudata szerint fizetőképes volt-e az a harmadik személy, aki az árut hitelbe mégvette. Ha akár a bizományos, akár a vevő olyan vagyoni helyzetben volt, hogy kellő alappal fel lehetett tenni, miszerint vagy az egyik, vagy a másik fizetni fog, akkor a hitelezett vételár helyébe behajtható, tehát vagyoni értékkel bíró követelési jog lépett, amelyet a megbízó akár a bizományos, akár az ezzel szerződött harmadik személy ellen érvényesíthet anélkül, hogy kárt szenvedne. Ilyen esetben sem eltulajdonítási szándékról, sem eltulajdonításról s így bűncselekményről sem lehet szó.