Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - Az analógia és alternativitás a mai nemzeti szocialista bűnperben

179 A kartel, írta harasztosi dr. Király Ferenc, m. kir. kormányfőtanácsos, bpesti ügyvéd. (1936. Grill Károly könyvkiadó vállalata. Ára 24 P.) Szerző, akiről köztudomású, hogy a kartel nehéz problémája terén kiváló szakember, hétszáz oldalra terjedő elsőrendű munkával gazdagította hazai jogi és közgazdasági irodalmunkat. Ebben a hatalmas műben feldolgozza szerző a kartelre vonatkozó bel- és külföldi gyakorlatot és elméletet úgy filozófiai, mint jogbölcseleti, úgy általános jogi, mint gazdaságjogi alapon, mégpedig minden vonatkozásban igen beható részletezéssel. Erre a kiváló munkára még visszatérek. Dr. Schuster. Bölöny Dózsef: Alkotmányjogi értekezlet és oktrojált választójog. Budapest. 1935. 31 1. A címben megjelölt, sokat vitatott és valóban erősen vitatható közjogi kérdések közül szerzőnek főképen azok a megállapításai meggyőzők, amelyek az 1922-iki alkotmányjogi értekezlet jellegére, összeállítására, továbbá arra vonatkoznak, hogy alkalmas volt-e az összehívott értekezlet feladatának megvalósítására. (29—31. lap.) Röviden jelezzük: szerző nemmel felel, s ebben teljesen igaza is van. Amikor azonban az értekezleten elhangzott véleményeket ismerteti és kritikailag méltatja, akkor már nem tudunk érveléséhez fenntartás nélkül hozzájárulni, bár érveinek és alkotmányjogi aggályainak komolyságát teljes mértékben respektáljuk. Szerző szerint az 1920:1. t.-c. úgy tekintette a Friedrich-féle választójogi rendeletet, mint amely új választójogi törvény hozataláig törvényerővel bír, s így a kormány által nem módosítható. (22. 1.) Amikor tehát a Bethlen-kormány a Friedrich-féle rendeletet módosította, az ideiglenes alkotmány folytonosságát megszakította, s a II. nemzetgyűlést az előzőtől különböző új alapra helyezte. (28. 1.) Az alkotmányjogi értekezleten ismételten hangsúlyozva lett alkotmányjogunknak az a vitán felül álló alapelve, hogy országgyűlési választójog csak törvényhozási úton szabályozható. Ez az ősi alkotmányjog érvényesülése idején valóban döntő érv lett volna, de bajos ezzel az elvvel érvelni az 1920:1. t.-c. 10. § ában foglalt felhatalmazás ellen, annak a közjogi provizóriumnak a tartama alatt, amely provizórium maga is rendeleti alapon álló választójogban bírja gyökerét. A közjogi provizórium jogrendje sok vonatkozásban nem állítható ősi alkotmányjogunk mérővesszeje alá. Ha az 1919-iki választójogi rendeletet a provizórium jogrendjének alapjául, — s az így létrehozott 1920:1. t -c.-et a provizórium alaptörvénye gyanánt elfogadhatjuk, akkor túlzott aggályoskodásnak tűnik fel ebben a jogrendben azzal érvelni, hogy az 1920:1. t.-c. 10. §-ában adott felhatalmazás nem vonatkozhatik a választójogra, amelynek rendeleti szabályozására még a törvényhozás sem adhat joghatályosan felhatalmazást. (26. 1.) Mert ha igaza is van szerzőnek abban, hogy ilyen