Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A nőtartásdíjak kérdése és a gazdasági válság

15 Szlavóniában, a szerb vajdaságban és a temesi bánságban halalyba léptetelt ideiglenes polgári perrendtartás ismét érvényre juttatja az adós-fogságot a sikertelen végrehajtás esetén és ha a végrehajtás alá vont adós megtagadja a vagyonának felfedését. Külön intézkedik erről a fogságról a nevezett jogalkotás arra az esetre is, ha az adós megszökik vagy a vagyonát elrejteni iparkodik. Az ilyeniéle jogszabályok azonban nálunk is egyidőben múltak ki az osztrák uralom viszontagságos korszakával. Érdekes azonban megfigyelni, hogy bizonyos vonatkozásban mai jogunk egyes területein is találkozhatunk a hitel nagyobb biztosítását célzó adós-fogság intézményének jelenségeivel. Bün-* tckVtörvénykönyvünk a 384. §-ában meghatározott hitelezési csalás esetén egy évig terjedhető fogházzal bünteti másnak hitelezés vagy hitelhosszabbítás céljából ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtését vagy tévedésben tartását, — az új hitelsértési törvény (1932. éxi IX. t.-c.) által hatályon kívül helyezett 414. és 416. §-aiba ütköző csalárd- illetve vétkes bukás esetén a hitelezők megkárosításának célzalával cselekvő vagyonbukott adóst sújtja szabadságvcsztésbüntetéssel s ugyanannak alanyi bűnösségére alapítja a büntetést a most hivatkozott új törvény is. Mindezekben a büntető rendelkezésekben is azonban már csak rendkívül halvány vonásait ismerhetjük fel a régen gyakorlatban volt s fentebb ismertetett adós-fogságnak, melyet minden európai jogrendszer igyekezett magából kiküszöbölni s a köztudatban ma már csak emlékeiben él az adósok hajdani réme, a laikus elnevezésében is komor hangzású ,,adósok börtöne". A nőtartásdíjak kérdése és a gazdasági válság. (Észrevételek dr. Kolosváry Bálint egyetemi ny. r. tanárnak a Kir. Közjegyzők Közlönyében megjelent cikkére.)1) Irta: dr. Nyeviczkey Zoltán m.. kir. kormányfőtanácsos, ügyvéd. Mindkét irányban elnézést kell kérnem azért a szerénytelenségnek látszó vállalkozásomért, hogy egy nagynevű magánjogászunk kritikájával szemben én veszem védelmembe a kir. Kúria gyakorlatát. Azonban a felmerült kérdések meglehetősen sajátszerű természetűek és viszont hasznos szolgálatot vélek teljesíteni azzal, ha egy magánjogi jellegűnek látszó jogvitába — immár nem először — a gazdasági és gazdaságjogi nézőpontok reflektorával próbálok belevilágítani. A Kir. Közjegyzők Közlönyének legutóbbi számában „Tartás és közokirat" címen Kolosváry Bálint dr. egyetemi tanár írt 1) Kir. Közjegyzők Közlönye, XXXIV évf. 1935. nov.-i 9. szám, 345. o.