Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Államközi jog

138 - adott körülmények között —érvényesnek kimondhatja, ha az az elmebeteg gazdasági érdekének szempontjából méltányosnak mutatkozik. Ha a kiskorú, aki magát nagykorúnak adta ki, jogügyletet kötött, azért helytállani tartozik, úgy, mintha tiltott ügylet jogkövetkezményeiről volna szó, ellentétben a lengyel magánjogi törvénykönyv rendelkezésével, mely szerint ilyen kiskorú csak az u. n. negatív Vertragsinteresse erejéig felelős. A dologi jogból szerző azt a sokat vitatott kérdést tárgyal ja, hogy a tlkvi publicitásnak a hatálya meddig terjed, különösen az ingatlan kétszeri eladása esetében, ahol szerző szerint a tényleges birtoklás kérdésének nagy szerepe van és a tlkvi publicitás csakis egy mesterkélt pótléka a birtoknak és ezért a magyar magánjog lényegesen eltér az osztrák ptkv. (440. §.) és a német jog rendelkezéseitől. A magyar magánjog értelmében — szerző szerint — a második vevő nem szerez tulajdont, habár ezt tlkvileg bekebeleztette, ha ugyanis tudott az első eladásról, míg az említett két külföldi jog szerint a tulajdonjogot az szerzi meg, akinek nevére bekebelezték a tulajdonjogot. Az újabbi német jogfejlődésben szerző a magyar magánjoghoz közel álló jelenségeket vél látni, amelyek hivatva vannak meggátolni azt, hogy az ingatlan — úgy mint bármely más áru — önző spekuláció tárgya lehessen. (Mellékesen említem, hogy ebben a kérdésben, amint ez különben a tudós szerző előtt is tudva van, nem követhetem; ez! más alkalommal szóval és írásban kifejtettem és ezért itt minden további részlet mellőzésével csak azt említem, hogy nézetem szerint nem állítható az, miszerint a szerző által elfoglalt álláspont nálunk akár az elméletben, akár a gyakorlatban egyhangú elfogadásban részesülne.) A kötelmi jog köréből szerző a kamatkérdés rövid megbeszélése után a vétlen károkozás kérdésével foglalkozik és kiemeli, hogy a német jog szerint vétlenül előállott kár megtérítésének csakis a törvényben taxatíve felsorolt esetekben van helye, a magyar magánjog értelmében azonban a biró szabadabban mozoghat és az eset körülményeit, felek vagyoni helyzetét stb. mérlegelve, e kár megítélésénél a méltányosság elvei szerint Ítélhet meg kárt. (Szerző nyilván a Magánj. Törv. javasl. 1737. §-ára gondolt, ahol azonban a kár megítéléséhez jogellenesség szükséges.) Végül foglalkozik szerző az örökösödési jogból egyes kérdésekkel és igen érdekes jogtörténelmi visszapillantás után megállapítja, hogy a szerzett és öröklött vagyon közti megkülönböztetés folytán mennyire alkalmas az ági örökösödés arra, hogy a családi vagyonnak idegen kezekbe való kerülését megakadályozza és így ez az örökösödési jog valóságos őre a családi gondolatnak. Sajnálom, hogy ezzel a kérdéssel nem foglalkozhatom bővebben. Az igen szép értekezés mindenesetre nagyon alkalmas arra. hogy jogunkkal és annak egyes fontosabb részeivel a külföld megismerkedjék és azoknak nagy értékét megbecsülje. Dr. Seluistcr.