Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Felek és képviselet a perjogban. A m. kir Kúria 43. sz. polgári döntvényéhez

130 Ivében járt el, mint képviselt feltétlenül kötelezhető a képviselő által okozott költségek megfizetésére. Érdemben tehát feltétlenül helyesnek kell tartanunk a Kúriának dr. Katona Gábor hivatkozott cikkében említett P. IV. 5387/1934. sz. határozatát. A képviseletből folyóan nem lehet akadálya annak sem, hogy a perviteli megbízott (meghatalmazott) által a saját nevében lefolytatott perben megítélt követelés erejéig a végrehajtás közvetlenül a megbízó javára is elrendeltessék. Anomália lenne megkívánni azt, hogy a felperesként fellépett személy egy quasi engedményezési ügylettel a végrehajtásnak közvetlenül a megbízó javára elrendelhetése végett a megítélt követelést a megbízóra ruházza át, amikor az már a hozott Ítélet szerint is őt illeti meg. Nem alkalmazhatók a képviseletből folyó szabályok azonban arra az esetre, amikor a már peresített követelés hitelezője a követelését a per folyama alatt engedményezi (43. sz. döntvény indokolása), vagy pedig még a peresítés előtt jött ugyan létre az engedményezés (dr. ^chuster Rudolf cikke a Magyar Jogi Szemle XI. évf. 4. sz.-ban) és az engedményezéssel egyidejűleg az engedményező és az engedményes abban állapodtak meg, hogy az adóssal szemben a követelést az engedményező érvényesítse. Ebben az esetben ugyanis az adós oldaláról tekintve a közte és az engedményező közötti jogviszonyban formailag változás még nem következett be, alakilag továbbra is az engedményező maradt a hitelező, az adóssal szemben ő a követelést nem mint az engedményesét, hanem mint a sajátját érvényesíti. Alakilag az engedményes ilyen esetben nem is az adóssal szemben szerzett még jogot, hanem csak a hitelezővel szemben keletkezett az az igénye, hogy a hitelező a követelés érvényesítése után azt részére kiszolgáltatni köteles. (Ezt az esetet már bátran nevezhetnénk bizománynak.) Már jóval a 43. sz. p. döntvény keletkezését megelőző időben fejlődött ki a budapesti bíróságok gyakorlatában az a szabály, hogy a házkezelő (házgondnok) a bér behajtási és felmondási pereket saját felperessége alatt folytathatja (bp. kir. tszék, 25. Pf. 13987/1931.; Pf. 11789/1932. sz.). Kétségtelennek tartom, hogy a saját felperessége alatt fellépő házgondnok és a perviteli megbízott (meghatalmazott) jogállása között semmi különbség nincs. Hogy pedig a házgondnok, még ha a saját felperessége alatt jár is el, képviseleti jogkörben cselekszik, mutatja az is, hogy a bíróság a házgondnok felperességi jogának az elismerését Budapest Székesfőváros lakbérleti szabályrendeletének 38. §-ával indokolják, amely §. pedig a házgondnok képviseleti jogkörét szabályozza. A házgondnok felperességi jogával részletesebben nem kívánok foglalkozni, már csak azért sem, mert tudomásom szerint az új lakbérleti szabályrendelet tervezete a házgondnoknak a saját felperessége alatt való fellépési jogát kifejezetten megszünteti. Csak arra kívánok a házgondnok felperességi jogával kapcsolatban rámutatni, hogy ennek a jognak az elismerése ellentétben áll a 43. sz. döntvény indokolásának utolsó bekezdésében kifejezett azzal a — nézetem szerint feltétlenül helyes — szabállyal, hogy másnak a követelését a saját felperessége alatt csak az érvényesítheti, akit a hitelező kifejezetten a követelésnek per útján a saját nevében való behajtására jogosított fel,