Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Látszólagos kezességi szerződések és az újabb jogfejlődés

119 sítenénk, úgy ezt a védekezést elvileg ki kellene zárnunk, vagy pedig át kellene törnünk a kezesség abszolút ingyenességének dogmáját, ami pedig — mint fentebb láttuk, — képtelen következményekre vezetne és mindenképen visszás helyzetet teremtene.21) IV. A delcredereszerződés joghatásai különbözők a szerint, amint a vállaló személy bizományos, vagy más közvetítő kereskedő, vagy kereskedelmi alkalmazott. 1. A bizományos felelőssége: a) kizárólagos, belépés (önszerződés) esetében (K. T. 381. §.), mert itt harmadik kötelezett nem is létezik: a bizományos maga áll vevő-, illetve eladóként a megbizóval szemben. b) Egyenes adósi és önálló, ha a bizományos nem élt belépési jogával. Egyetemlegességről a K. T. 268. §-a alapján azonban nem lehet beszélni, mert a harmadik szerződő fél a megbízóval jogviszonyban nincs. Még kevésbbé áll meg a K. T. 270. §-nak 3. bekezdésére való hivatkozással a készfizető kezesség, mivel a delcredere nem kezesség. A bizományos felelőssége tehát nem készfizető kezességen, hanem a törvényen sarkalló egyenes adósi 21) Ha a delcredere nem kezesség, úgy felmerül az a kérdés, hogy milyen szerződési kategóriába sorozzuk? A franciák legtöbbnyire a biztosítás egy nemének tekintik, ami egyébiránt egyértelmű a tágabb értelemben vett garanciaszerződéssel, lévén a biztosítási szerződés is csak egyik esete utóbbinak, így különösen a magánjogászok, köztük leghatározottabban Baudry Lucatenerie-Wahl id. h.: „Le commissionaire, qui se constitue ducroire et garantit ainsi la solvabilité du client n'est pas une caution, mais un assureur, c'est a dire un débiteur principale". V. ö. Planiol Ripert id. h.: „Le contrat se rapproche alors de l'assurance, la caution garantit le créancier contre un risque d'insolvabilité du débiteur et la somme qui lui est payée est une véritable prime". Ugyanígy a kereskedelmi jogászok nagy része is (1. vonatkozó irodalmi szemlét Bozóky-n&l id. m. 170. old. 5. jzt). A biztosítási ügylet elmélete ellen csupán az hozható fel, hogy utóbbi a tételes jogban bizonyos közjogi feltételekhez van kötve (biztosítási alap: K. T. 453. §.). Nyilván ezért a németek mellőzik azt, hogy a delcrederevállalást valamely meglévő szerződési kategóriába szorítsák bele, hanem egyszerűen egy a kezességhez hasonló sui generis szerződésnek tekintik. így a magánjogászok között újabban Plank id. h.: „Eine bürgschaftsahnliche Erweiterung der Haftung des Kommissionáres". Ugyanígy Busch, Kommentár zum B. G. B. 1928. II. k. 430. 1.; a kereskedelmi jogászok között StaubKönige, Kommentár zum Handelsgesetzbuch 1907. II. k. 1200 old. 59. jzt.: j,iMn bürgschaftsáhnliches Verháltnis". Bármely álláspontot fogadjuk is el: akár a biztosítási szerződés elméletét, akár pedig a delcerederevállalás sui generis szerződési minőségét, egyet ma már kiforrottnak kell tekintenünk: a delcrederekötelezettség nem kezesség.