Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A dollár- és aranydollár-értékű biztosítások kérdése

105 Legfelsőbb Bíróság újabb döntést hozott,23) amelyben a kir. Kú ria által elbírált aranykorona biztosítási ügyhöz igen hasonló arany-márka-ügyben (Goldmarkversicherung auf Dollarbasis) most már a német Reichsgericht is a magyar kir. Kúriával teljesen azonos elvi álláspontot foglalt el, sőt még a két felsőbirósági határozat indokoló részének kidolgozásában is, a részletekben is, hasonló okfejtésekkel. A perbeli alperes itt a Baseli Életbiztosító németországi vezérképviselete volt. Az Ítéleti indokolásból főleg az alábbi momentumok érdemelnek fokozott figyelmet: A pervita során többek között arra hivatkozott az alperes biztosító társaság, hogy már a Németországban fennálló törvényes rendelkezések értelmében is kénytelen volt a díjtartalékokat ugyanazon valutában, az eladott esetben dollárban, elhelyezni ( . . . die Rücklagen in den gleichen Werten ... in Dollarwáhrung anzulegen). Emellett gazdasági szempontból még arra is hivatkozott az alperes, hogy a biztosító társaságok ,,a biztosítási ügylet természetéből kifolyólag" nem viselhetnek, de nem is képesek elviselni semmiféle ,,valuta-rizikót" (,,es sei grundsátzlich dem Lebensversicherungsvertrage wesenfremd" etz.).24) A Reichsgericht azonban úgy a jogi, mint a gazdasági érvekkel szembeszállva, mindenekelőtt tényként megállapította, hogy a felügyeleti hatóságtól bekért felvilágosításokból kitünőleg a biztosítási intézetek a valutáris megoszlás szempontjait amúgy sem vitték következetesen keresztül a díjtartalékok képzésénél.25) Másodsorban leszögezi azt is a Reichsgericht, hogy ha a biztosítási ügyletek természetében nem is rejlik benne a valutáris kockázat viselése, ez nem zárja ki, hogy adott esetekben a biztosító társaságok ne lennének „kénytelenek" a valutáris különbözet terheit esetleg mégis elviselni. Elvileg kimondja a bíróság, hogy a biztosított félnek a díjtartalékok képzésére semmiféle ingerenciája nincs, de egyáltalán nem is köteles ezzel törődni. Ennek kapcsán levonja azt az általános következtetést is, hogy jogilag valamely konkrét biztosítási szerződés tartalma és a díjtartalékok mikénti kezelése között semmiféle összefüggés nincs. A Reichsgericht fenti érveivel igen nehéz volna szembeszállni. Ennek kapcsán kénytelen vagyok azonban mostmár rámutatni arra is, hogy szerény véleményem szerint az egész kérdés lényege és fordulópontja tulajdonképen abban áll, hogy már 23) Reichsgericht VII. 59/35. sz. **) V. ö. nálunk: 1923:VIII. t.-c. 9. §. 4. p, 196/1923. M. E. sz. r. 13. §• c) P25) Nálunk a Kúria ezt a kérdést nem derítette fel és így az adatok nem nyilvánosak.