Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Új hitbizományi jogunk

92 Jobban szolgálja az egész hitbizományi intézmény célját a 61. §. új szövege is, amely szerint a hitbizomány birtokosa és utódlásra jogosult összes élö várományosai az államfő jóváhagyásával a hitbizomány jogi kötöttségét megszüntethetik és azt is meghatározhatják, hogy a felszabaduló vagyon mely személyekre és milyen módozatok mellett szálljon, ámde csupán — különös méltánylást érdemlő esetben. Ez a hozzátoldás legalább is meg fogja nehezíteni hitbizományoknak könnyelmű utódok részéről való sima feloldását, aminek az eredeti szöveg szerint feltétlenül helye lett volna. V. Az eljárási szabályok tekintetében a legnagyobb vívmány az, hogy a kormány elejtette a kijelölési és a hitbizomány megosztási kérdésben az igazságügyi koriiiány hatáskörét és ezt a hitbizományi bíróságokra bízta, helyesen ezeknél hagyta meg. A bíróságnak nem csupán nagy gyakorlata van ilyen természetű ügyekben, hanem tőle várható a legnagyobb fokú pártatlanság is. Az a körülmény azonban, hogy egyidejűleg kimondatik, miszerint minden ilyen esetben meg kell kérdezni a földmívelésügyi minisztert, akinek döntése ,,földbirtokpolitikai szempontból" a bíróságra irányadó, a birói ítélkezés teljes függetlenségét sok esetben le fogja rontani. Mert mi az a földbirtokpolitikai szempont? Sok mindent lehet ebbe belemagyarázni, de különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a telepítési törvényjavaslat is kopogtat az országgyűlés ajtaján. Igaz, hogy ismét enyhít a földmívelésügyi miniszter döntő jogán a szövegnek az a része, amely a hitbizományi birtokos kívánságainak ,,lehető figyelembe vételét" rendeli el. ám a kormányzatnak ez a belenyúlása mégis aggodalomra adhat okot, noha másrészt a hitbizományi jog földbirtokpolitikai vonatkozásánál fogva az is érthető, ha a mindenkori kormány erre befolyást kiván gyakorolni. Az eljárás gyorsítását jelenti az, hogy a kijelölési és a felosztási esetekben (3., 9., 18., 20. és 21. §§.) a hitbizományi bíróság határozata ellen csak egyfokú felfolyamodásnak lesz helye, még pedig a kir. Kúriához. Ez csak helyeselhető, nemcsak a gyorsabb elintézés szempontjából, hanem azért is, mert így legalább e fontos kérdésekben könnyebben fejlődhetik ki egységes gyakorlat. Mindent összevetve azt lehet mindani, hogy a reformra annyira megérett hitbizományi jogunk az új törvénnyel egészen sui generis alkotás lesz, amely nem majmolt külföldi mintákat, noha erre bő alkalma lett volna. Számol a magyar hagyományokkal, sok eredeti rendelkezés is van benne, a birói döntést szinte teljesen fenntartja és előreláthatóan eltalálja földbirtokpolitikailag is azt a középutat, amely a jelenlegi súlyos mezőgazdasági viszonyok között legjobbnak látszik.