Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - A zendülés jogtárgya. Adalékok a jogtárgykutatás módszertanához

69 ne'k hatása alaitt ösztönszerűleg fordulnak <a vezetők és felbujtóik, tehát lazosn személyek ífelé, akik erős aíkaratukriál fogva alkalmasak arra, hogy a tölmegimozgallomnak irányt szabjanak.24) A vezetők és felbujtók tekintélye előtt azután szolgailag meghúzzáik imagukat és parancsaiknak úgyszólván vakom1 engedeLmesiked•nék.25) Ez az engedelmesség annyira feltétlen, hogy Nagler a tömeget egyszerűen la vezetői eszmék visszhangjának ós a vezetői alkaratt eszközének tekinti.26) Ha ez a ímeg'állapítás nem is nélkülözi a költői túlzást, annyi bizonyos, ho-igy a vezetők és a felbujtóik rendkívülinek mondható szuggesztív befolyást gyakorolnák a tömegre lés éppen ezért ők a legalkalmasabbak arra is — és ez a gondolat csendül ki iá 78. §. 3. pántjából is —, hogy a tömegmozgalmat elfojtsák, illetőleg a tömeget a rend és engedelmesség útjára visszakényszerítsék. Ezzel a (törvényi rendelkezések bemutatását le is zárjuk, meni; hiszen a felsorolt adatolk teljesen elegendők annak bizonyítására, hogy a törvényhozó a zendülés tipikuis megjelenési alakjának, rendszeriniti 'megnyilvánulási formájának a tömegbüncselekményt tekintette. Szeme előtt tehát az a cselekmény lebegett, amelyet meg nem határozható sokaság, illetőleg oilyan csoport valósít meg, amelyinéi iá résztvevők számának megállapítása huzamosabb időt igényel. Nyilván ezit .akarta JiÜy is kifejezni azzal a nézetével, hogy ,,ia Ktbtk.-nek a zendülésre vonatkozó rendelkezései ... a (katonai fegyelmet alapjában veszélyeztelni és megingatni 'képes tömegbűncselekményeket vannak hivatva hatékonyan megtorolni."27) De ha az előrebocsátott fejtegetéseink helytállók, akkor most miár az sem lehet vitás, hogy a miniket érdeklő tényálladék létesítésének döntő imotivumát is annak az érdeknek a védelme képezte, amelyet a zendülés mint tömegbűncselekmény zavar meg. Hogy ehhez az érdekhez közelebb jussunk, tisztában kell lennünk a tömegnek mindazokkal a tulajdonságaival, amelyek a tömegbűncselekmiényeknek miáír ia rlóg múlt történelmi időkben is szükségesenk talált különleges büntetőjogi kezeléséhez vezettek. A tömeg szóbanforgó sajátosiságiai egyrészt abban a különös és Végső okaiban jórészt imég ma is ismeretlen átalakulásban állanak, amely a sokaság tagjainak érzelem-, akarat- és gondolatvilágában végibemegy,28) (másrészt abban a hatásban, amelyet 24) Zaitzeff: i. m. 24. il., Nagler: i. m. 162. 1. és Kipouridy: Das Verbreohen der Ma&se (1928.) 28. 1. 25) Le Bon: i. m. 47. J. és Tarde: La philosophie pénal (1900.) 327. 1. 26) Nagler: ,i. m. 173. 1. 27) Jilly László: Az új magyar katonai büntetőtörvénykönyv (1933.) 76.1. 28) Sighele: i. m. 166. 1., Zaitzeff: i. in. 6. 1., Le Bon: i. m. 20. 1. és Nagler: i. m. 159. 1.