Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - A zendülés jogtárgya. Adalékok a jogtárgykutatás módszertanához

67 hemtigen Strafrechitswisisenschaft" c. tanulmánya vezetett rá min'ket.18) Ez a miinden tekintetben eredeti utakon járó tudós szóbamtforgó tanulmányában a teleologikus jogszabályértelmezésinek egy új 'ÖS a jogtággyial teljesen egyenlő értékű segédeszközére hívja íel a ifigyeimet és ez az a magatartás, amély egy-egy tényálladék létesítésiénél Imint ia pönalizálandó cselekmény tipikus megjelenési alakja lebegett a törvényhozó szeme előtt. Ennek a segédeszköznelk a jogszaibályértelmezésnél való igyakiorlati használt szerzőnk különböző találó példákkal igazolja, nem terjeszíkedik feli azonban arra, pedig ebben látjuk mi az általa a tudoimáfnyba bevezetett szóbanlévő szociológiai ífogalomnaik legnagyobb jelentőségiót, hogy sokszor éppen 'ez lesz az a támpont, amelynek alapján az interpretáció másik, még ismeretlen is-egiédeszköziát: a jogtárgyat a legbiztosabban megtalálhatjuk. Ahhoz természetesen, hogy a jogtárgyikutatásnál ez laz eszköz igémyibevétess!é!k, az szükséges, hogy ia Itörvény rendelkezései felfedjék előttünk azt a cseléklményt, amelyet ia 'törvényhozó az illető bűncselekmény tipikus elkövetési formájának tetkintett. És a zendüliésnél fennforog ez laz eset, mert az e bűncseleikfmélnyre vonatkozó egyes rendelkezések a szóbanforgó szempontból félreérthetetlen szimptómákat 'tartalmaznak. E tekintetben már la törvényi 'sorrendben első helyen álló minősített eset is értékes útbaigazítással szolgál, Imert a 78. §. 1. pointjában foglalt annalk a — jogászi iszempontból egyébként súlyos kifogás alá eső —• rendelkezésnek, amely szerint hialál a büntetése „minden zendülőnék, hacsak egyikük is eirőszalkot követett el iaz előljáró ellen" csa'kis a zendülés egy bizonyos alakjánál és pedig (annál van némi létjogosultsága ,amelyet tömeg valóisított meg. Sőt a felelősség körének az 'általános büntetőjogi elvektől eltérő szóbaniforgó szabályozásában egyenesen egy olyan álláspont tükröződik vissza, amelyet éppen ia tömeglélektan problémáival foglalkozó íróik egy (része vetett felszínre. Ez ia Ima már kisebbségben lévő írói csoport ugyanis a tömegben egy meghatározott célból létrejött új és önálló lényt, siajátos pszichológiai egységet, hatalmas kollektív személyiséget lát, amely alkotóelemeit, iaz legyes személyeket teljesen elnyeli.19) És ebből, vagyis a tömeg tagjainak tökéletes egységbeoilvadásából aizután azt a következtetést vonja le, hogy bármely résztvevő által a tömeg nevében és céljaira kifejtett cselekvőséget olyannak 'kell tekinteni, mint amely a többiek hozzájárulásával és alkaratából vite18) Frank -emlékkönyv (1930.) I. K. 8. és 9. 1. 19) Le fiön: IA tömeg lélektana (fordította: BaMa Antal) — 1913. — 17. és 18. 1., Kraus: Masse und iStr'aifreciht (megjelent az Asöhaffenburg-féle havi folyóirat 1909. évf.-ában) 28. llap, Loewer.- Das Wiesen des <Massenverbxecheinis (1927.) 38. 1. és Guy de Maupassant: Sur l'eau.