Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Szociológia és jogbölcselet

38 az egységet, amely mellett a szétdanaboltság idején legalább a szivek' ben és a lelkekben fennmaradt a politikai lét egysége. De ia lét és nemlét kérdései elé állított nemzetünk ma is csak úgy tudja szolgálni fennmaradását, hogy saját létfeltételeinek rendjét, vagyis jogát őrzi és fejleszti. Ne szégyeljük magunkat ina sem, hia jogásznemzetnek csúfolnak. Ha nem lettünk volna azok, ma már nem lennénk és ez a legerősebb fegyverünk abban a reménykedésünkben, (hogy fenn fogunk maradni. A nagy sikerű ünnepi előadásért az elnök, a közgyűlés tagjainak bensőséges helyeslésétől kisérve, meleg hangon mondott köszönetet a szónokoknak. Ruhmann Emil. Szociológia lés jogbölcselet. E kérdésről tartott előadást a Magy. Filozófiai Társaság 1934. dec. 12HÍ!ki ülésén Moór Gyula egyet, tanár. Kiindult abból, hogy míg a századfordulóin -a jogbölcselet a szociológia részévé, iá jog természettudományává látszott válni, sőt a tételes jogtudományban is a szociológiai módszer érvényesítéséit követelték (szabadjogi iskola): addig napjainkban a jogtudományok és a természettudományok, valamint a szociológia különbségét erősen kihangsúlyozó irányok (Stammler, Kelsen) hatására szinte jelszóvá lett a jogtudományoknak szociológiai elemektől való „megtisztítása". Előadó álláspontja az, hogy a társadalom, épúgy mint a jog, annyira „szellemd tartalmiaktól" (céloktói, eszméktől, gondolatoktól, értékektől) átitatott valóiság, hogy la szociológiát sem lehet a 'társadalom természettudományaiként felfogni. Nézete szerint ia társadalmat filófiai szempontokból vizsgálja a társadalombölcselet, ia (Szaktudomány szempontjából pedig a szociológia. A társadalombölcselet a jog filozófiával, a szociológia pedig a jogszociológiával állítandó párhuzamba. Mind a szociológia, mind a jogszociológia az általánosítás módszerével vizsgálja a maga tárgyát, a társadalom és a jog „értékes valóságát". Ez azonban az egyszeri, soha vissza nem térő ísiajátos 'történeti meghatározottság individualizáló módszerlével, a hely és idő szerinti meghatározottság szempontjából is vizsgálható, almikor a históriához, illetőleg la jogtörténethez jutunk. Abból a körülményből, hogy azok a szellemi tartalmak, amelyeket a társadalmi és történeti életnek realitása hordoz, erről a realitásról „leválasztva", önmagukban is vizsgálhatók, következik az u. n. szisztematikus szellemtudományok létjogosultsága. Ezek közé a szisztematikus szellemtudományok közé tartozik a dogmatikus jogtudomány is. Előadó szerint tehát, amint a szociálfilozófia a jogfilozófiával, a szoiológia a jogszociológiával, az általános történettudomány a jogtörténettel, akként állítandó párhuzamba a szisztematikus