Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Értéktartás?

16 latlan favorizálása végett se nem célszerű, se nem észszerű a való élet által túlhaladott u. n. arany-rendeleteket fenntartani. • Mielőtt a pengő érdekében életbe' léptetett korlátozások területét (b.) elhagynánk, rá kell mutatnunk egy olyan körülményre, amely sem a gazdasági életben, sem a bírói gyakorlatban érthetetlenül nem jutott szóhoz, illetve amely egyedül azzal a mintaszerű jóhiszemmel magyarázható, amely adósainkat kell hogy jellemezze. Ez az, hogy a kikötött pénznemhez az adósnak is van joga ragaszkodnia, és hiába ad a Nemzeti Bank engedélyt pengőben való fizetésre — ismét kivétel a transfermoratorium alá eső követelések, amelyeknél pengőben törvényes rendelet erejénél fizetni, „letenni" kell, — ha nem akar az adós, nem köteles pengőben fizetni. Mindenek előtt azért nem, mert ilyen törvényes intézkedés nincs, és másodszor azért sem, mert a már többször említett bírói gyakorlat szerint (C. P. V. 3526/1932, C. P. 2925/1932.) az idegen pénznemek forgalma nincs kizárva, hanem csak korlátozva, és így nem áll elő a K. T. 326. §-ának 2. bekezdésében és a V. T. 37. §-ában körülírt az az eset, amikor országos pénznemben kell fizetni. Amint fent kimutattuk, belföldi hitelező esetében az adós nem is kérhet engedélyt pengőben való fizetésre, tehát még csak tennie sem kell semmit, hogy ne kelljen fizetnie. Külföldi hitelezővel szemben is túlbuzgóság, ha engedétyt kér, mert legfeljebb gyöngíti azt az álláspontját, hogy nem köteles pengőben fizetni a Nemzeti Bank engedélye dacára sem. Előttünk csak egy eset ismeretes, amikor a Nemzeti Bank külföldi hitelezőnek engedélyt adott arra, hogy magyar adós a márka helyett pengőt fizethessen és a bíróságok marasztalták az adóst annak dacára, hogy nem csak a fent előadottak szólottak mellette, hanem még az is, hogy a szerződés szerint a márka fizetési helye nem a belföld, hanem Németország volt, ahol nyilvánvaló, hogy még csak korlátozva sincs a márka forgalma. A hitelező által kieszközölt engedély tehát nemcsak azt az ügyletváltoztatást eredményezte, hogy a belföldi adósnak márka helyett pengőt kellett fizetnie, hanem azt is4 hogy Frankfurt helyett Budapesten. Ez a döntés, amely sajnos nem került a kir. Curia elé, megfelelhet nemzeti becsületünknek, de semmi szín alatt a mai törvényes helyzetnek. Kérdés maradt az is, hogy a hitelező, aki az engedélyt kérte, elárulta-e a Nemzeti Banknak, hogy a fizetési hely külföldön van? Igénytelen nézetünk szerint a Nemzeti Banknak — félreértések elkerülése végett — a hitelezők engedélykérése esetében tehát nem csak ezt a körülményt kellene kivizsgálnia, hanem meg kellene kérdeznie az adóstól mindenek előtt azt is, hogy kész-e pengőben és belföldön teljesíteni, ahogy megkívánják a hitelezőtől az abba való beleegyezését, hogy a pengőben való teljesítést végérvényesen elfogadja akkor is, ha törvény vagy ügylet eltérő teljesítést ír elő. Ami kérdés a hitelezővel szemben, az kérdés az