Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Értéktartás?

8 galnia ninccs kizárva, ugy a hitelező ragaszkodhatik a kikötött külföldi pénznemhez, ami lényegileg ugyanazt eredményezné, mintha effektív valuta volna kikötve, vagyis a hitelező addig várhat, amíg a korlátozó rendeletek hatályukban vannak. A gyakorlat azonban nem azt mutatja, mintha a kir. Curia a 2. sz. alatt idézett Ítéletéből folyó ezt a tételt a nem effektív valutákra is kiterjesztené. Ez azonban nem az egyedüli inconsequentia a mai valutáris gyakorlatban. A kir. Curia a nem effektív valutát igénylő kereseti kérelmeket érdemben bírálja el. Irányadó előtte a V.T. 37. §-a, a K. T. 326. §-ának 2. bekezdése, és ezzel kapcsolatban a Polgári Határozatok Tárába 764. sz. alatt felvett elvi jelentőségű határozat. A Y. T. 37. §-a alapján kifejlődött bírói gyakorlat egyértelmű abban, hogy az átszámításnál irányadó nap nem a tényleges fizetés napja, hanem a váltó lejárati napja, vagyis a kikötött teljesítési határidő. Ezzel szemben a K. T. 326. §-ának 2. bekezdése alapján kifejlődött, sőt a 764. sz. elvi jelentőségű határozatban lerögzített bírói gyakorlat homlokegyenest ellentétesen a tényleges fizetési napot írja elő irányadónak. Ez az utóbbi, incidentalis eredete dacára sajnálatos módon rögzített bírói gyakorlat itt maradt csökevény az inflatiós, a valorizációra törekvő időből. Részben ennek a megkerüléséből, részben a felek valódi akaratának helyes felismeréséből és méltatásából fejlődött ki az a ma már állandónak nevezhető gyakorlat, hogy a külföldi pénznemben való kötés — belföldi relatióban — = értéktartási klauzulával, kivéve, ha maga a valuta az áru, vagyis az u. n. pénzváltó ügyleteket9). A vonatkozó Ítéletek mind belföldi viszonylatban keltek. A C. VII. 6109/1933. sz. Ítélet ezt külön hangsúlyozza is10). Egyesek a kikötött esedékesség és a tényleges fizetés között beállott értékváltozást kárnak minősítik, amelynél figyelemmel vannak arra is, hogy ez az adós késedelme folytán állott-e be, túlnyomó részük azonban egyedül a felek valódi — valorizációs — akaratával operál. Megkerülést jelent az is, hogy a kir. Curia az V. 4530/1933. sz. ítéletében a 764. sz. elvi jelentőségű határozat érvényét kifejezetten a külföldi hitelezők körére szorítja, mert csak így teremthet harmóniát egyrészt ama gyakorlata között, hogy belföldi adós „külföldi tartozását, a törvényes rendelkezések korlátai között, csak a Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyam!li Magánjogi Döntvénytár XXVII. 60. Hiteljogi Döntvénytár XXVII. 102., 150.. Jogi Hirlap VIII. 283., 466., 613., 614., IX. 454., 461., 556., 557... 610., 659., 674. I0) Hiteljogi Döntvénytár XXVII. 102.