Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - A hatóság előtti rágalmazás a bírói gyakorlatban

293 rendezi. Ismerteti ezután a nemzetközi magánjogot, büntető jogot, perjogot, nem találjuk azonban a nemzetközi jognak azt a részét, amely a nemzetközi bíróságok előtti eljárási szabályolkat foglalja magában, vagyis az állandó nemzetközi bíróságok perrendtartását, mint a tulajdonképeni nemzetközi perjogot. A jogbölcselet terén is tökéletes biztonsággal mozog a tudós szerző, amidőn kristálytiszta logikával fejti ki, az ellentétes álláspont összes érveinek ellenállhatatlan megdöntésével, hogy a nemzetközi jog jog, a nemzetközi normák jogszabályok, mert mögöttük áll, mint legerősebb társadalmi hatalom a nemzetközi hatalom. A momdsztikus felfogás hive. A nemzetközi jog, tehát része az egységes jotgrendszernelk. A nemzetközi jog és az államjog egymás iközötti viszonyában peditg az elsőbbség a nemzetközi jogot illeti meg. A nemzetközi jog a legmagasabbrendű jog. Rendkívül figyelemreméltó a nemzetközi jogközösségi tagság és a nemzetközi jogalanyiság fogalmának kifejtése. A legkiválóbb modern nemzetközi jogászok álláspontjára helyezkedilk, sőt azt tovább fejleszti. A nemzetközi jogközösség tagjai szükségképpen alanyai a nemzetközi jognak, de viszont a nemzetközi jognak nem minden alanya tagja a nemzetközi jogközösségnek. A nemzetközi jognak alanya mindenki, akinek nemzetközi jogszabálynál fogva statuált jogai, illetőleg kötelességei vannak. Kimutatja, hogy a magánszemélyek is alanyai a nemzetközi jognak. Ismerteti ezután az államtkapcsolatokat és különösen a Nemzetek Szövetségét. Rámutat a semlegesség fogalmának változásaira. Ezidőszerint egyedül Svájc tekinthető állandóan semlegesített államnak, bár ez az állandó semlegesség elvileg összeegyeztethetetlen a népszövetségi tagsággal. Ismerteti a pápai állam szervezetét és az állam (nemzetközi jogi személyiségének állandóságát hirdeti. A II. fejezetben ia nemzetközi érintkezést közvetítő állami szervek felsorolását találjuk az általában elfogadott elvek szerint. A III. részben a nemzetközi jogközösség szervezetének alapelveit találjuk. Itt különösen a szuverénitás fogalmának a meghatározása érdemel figyelmet. A szuverénitás nem az államhatalom korlátlanságát és abszolút függetlenségét jelenti. Valóban Machiavellinelk már régen nincs igaza. Az állami szabadság a jogrend által biztosított szabadság éppen úgy, mint az államon Belül az egyesek részére biztosított szabadság. A IV. részben az állam belső szabadságáról szóló fejtegetéseket olvashatjuk. Különösein a beavatkozás, illetve a be nem avatkozás kérdését veszi a szerző bonükés alá, ismerteti a Monroe doktrínát, valamint a Nemzetek Szövetségének Egyességoikmányát és különösen ennék az intervencióra vonatkozó fejtegetéseit. Az V. részben foglalta össze a szerző az állam külső u. n. nemzetközi szabadságára vonatkozó jogelveket. Ez a nemzetiközi szabadság abban nyilvánul, hogy az állam résztvesz a nemzetközi jogalkotásban,