Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 6. szám - Dr. Balás Károly: Pénzügytan

244 illetőleg az adók fajtáinak ugyanis ezekhez az utóbbiakhoz kell alkalmazkodniok. Lehetséges ennélfogva, hogy az általánosságban megfelelőbbnek látszó adótípusokkal szemben kivételeseknek tekinthető időszakokban és konjunktúrák között, más adótípusok válnak be jobban. Szerző nagy súlyt helyez az adóztatás helyes mértékének a megtalálására is. A törvényhozásnak az adóprogressivitás kérdésének a rendezésénél sem szabad szem elől tévesztenie, hogy a pénzgazdaság korszakában más az adóteherbírás nagyságbeli sorrendje, mint azelőtt volt. Nem ott kell tehát alkalmazni a legerősebb adókulcsot, ahol sablonosán a legnagyobb „értéket" lehet adótárgyul megállapítani, hanem ott, ahol a legnagyobb valóságos készpénzbeli fizetőképességet találjuk. Az adóztatás helyes mértékének megtalálása szempontjából szerző igen helyesen rendkívül fontosnak ítéli az adóáthárítás kérdésének valamennyi adónemnél való helyes mérlegelését is. Ezt a célt kívánja szolgálni szerző művének az adóáthárítást tárgyaló igen terjedelmes és rendkívül becses része. A munka második kötetének első részében szerző az adólikviditás fogalmával foglalkozik igen behatóan és erészben a következő megállapításokra jut. A modern pénzgazdaság korában csakis az az adóforrás teljesítőképes, amelyben megfelelő és elegendő készpénzbevételi fizetőképesség is rejlik. Különösen a kedvezőtlen gazdasági viszonyok között lép előtérbe a likvid vagy nem likvid adótárgyak és adóforrások kérdése, amelyet az eddigi tudományos pénzügytani vizsgálódások egyáltalán nem vettek figyelembe. Itt válik ugyanis szembetűnővé az adókötelesekre nézve az adóigazgatások által adóztatási alap gyanánt megállapított és a hozadéki, vagyoni, jövedelmi „érték" alakjában az adóalanyoknál a valóságban is meglévő készpénzbeli fizetésiképesség közötti különbség, mint a nem likvid és a likvid adóforrások közötti nagy eltérés. Az ú. n. forrásnál való megadóztatás elve is az adólikviditás kérdésével függ össze. Ezekből a most ismertetett szempontokból kiindulva vizsgálja Bálás a főbbadónemek likviditásbeli természetét és arra a megállapításra jut, hogy az adóáthárítás és az adólikviditás kérdéseinek párhuzamos szemelőttartásával lőhet csak modern viszonyok között megfelelő adópolitikát követni, illetőleg az adóforrásokat kellően konzerválni és kihasználni. Enélkül igen sokszor csak eredménytelenül kínozzuk a helytelen adómegállapításokkal az adófizetőket. A munka második kötetének közvetlenül ezután következő részében szerző a forgalmi és örökösödési adóknak, továbbá a fogyasztási adóknak adja rendszeresen és tudományos alapokon felépített elméletét. Igen nagy gondossággal veszi művében tárgyalás alá az említett adónemeknek ezidőszerint ismeretes egyes fajtáit és megállapítani igyekezik azoknak helyes szerepét az