Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)
1935 / 6. szám - Angyal Pál: Vagyonrongálás és gyujtogatás
239 cselekményeivel és a közveszélyt jelentő bűntettekkel, vétségekkel. A vagyonrongálások tárgyalása is a jogtörténeti vázlattal kezdődik, mely a lényeg kiemelésével megmutatja a régi medret és a fejlődés vágta új utat, amelyen haladva a jogösszehasonlítás keretében ismerteti a mai teljes állapotot s a továbbhaladás mutatkozó lehetőségeit, aminél a magyar fejlődés természetesen külön kiemelésben részesül. Az ezeket követő dogmatikai kifejtés finom elemző munka az élet eseteinek hű tükrében a tudomány hiánytalan készségével. Mindennek értékességét itt is emeli az a szerzőnél már megszokott jogfilozófiai elmélyedés, mélység, amely — ha kell — a jogeszme magasságait is járja s amellett lépésről-lépésre menően mindig a gyakorlati élet követelményeinek szemhatárában marad, ám ha szükséges, a szakirodalom messzemenő távlatait is nagy gonddal felöleli, — hogy a nagy célt szolgáló ez a mű is megfeleljen minden indokolt várakozásnak. Mindig szeme előtt lebeg a rendszer egységi képe is, észreveszi tehát az attól való eltérés zavarait és igyekszik — a további jegtfejlődésnek helyes irányát mutató, finoman stilizált jelzéseivel — e zavarok megszüntetésére. Példa erre a vagyonrongálásra vonatkozóan a mű 16—18. oldalán a 2. bekezdés, amelyben a lélektani kifejtés, a rendszeri hovatartozás, nemkülönben a de lege ferenda szociológiai szemponjtainak kérdése rövid, világos és csattanóan meggyőző megoldást nyer éspedig Sauer tekintélyével is támogatva. Egy másik példa a fentebb áhítottakra a mű 28—29. oldalán a kísérlet félreismerhetetlen meghatározása és dogmatikai indokolása, nemkülönben a 31—32-ik oldalon a jogellenesség ismérveinek éles körülhatárolása. A tételes törvény helyes értelmezésére vonatkozó vita érdekes példáját olvashatjuk a mű 35—38. oldalán, ahol a szerző a Btk. 419. §-ának valódi tartalmát, terjedelmét, az előző és követő szakaszokhoz való viszonyát veszi bonckés alá és oly tüzetes, éles megkülönböztetésű kifejtéssel szolgál, amely akkor is érdekes, gondolkodásra késztet, ha feltétlenül nem is győz meg. Az ily gondolkodtató készség a szerző régi, de mindjobban kivirágzó érdeme. A munkának a közbecsülésben álló tárgyak rongálásáról (Btk. 420. §-a) szóló fejezete pedig (39—46. oldal) oly közérdeklődést is kielégítő módon van kidolgozva és megírva, hogy a szakembereken kívül a tanult nagyközönség is haszonnal olvashatná. Áttérve most a műnek a közveszélyű bűncselekményeket tárgyaló részére, az általános és közös alap kiemelése mellett különösen a gyujtogatásról (helyesen a gyújtás- vagy felgvujtásról) kell egyet-mást elmondanunk. A közveszélyes bűncselekmények általános jelentőségének, jellemzésének történeti keretben való kifejtése elsőrangú össze-