Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Végrehajtási vagy telekkönyvi ügynek kell-e tekinteni a "védett birtok" telekkönyvi feljegyzésének törlése iránti eljárást?

25 Most nézzük meg azt, hagy a m. kir. Kúria fenti határozatában kifejezésre hozott elvek mennyiben találhatnak alkalmazást a „védett birtok" telekkönyvi feljegyzésének törlése iránti kérelemre megindult eljárásban. A gazdaadósok az ingatlanaik védett virtokká nyilvánítását lényegileg ugyanabból az okból kérhették és kérték, mint a földteherrendezési eljárás megindítását. Kitűnik ez a 14.000/1933. M. E. sz. rendelet 9. §-ából is, amely a végrehajtási korlátozásokról rendelkezik. Ugyanígy a 4. §-ban felállított korlátozások, amelyek az ingatlan további és pedig akár önkéntes, akár kényszer bejegyzés útján történő megterhelésének kívántak gátat vetni. Természetszerűleg az önkéntes, vagyis a már amúgy is súlyosan eladósodott gazdaadós hozzájárulásával eszközlendő megterheléssel szemben emelt korlátozásnak a jelentősége messze mögötte marad gyakorlati érték szempontjából, azoknak a 'kedvezményeknek, amelyek a 16.200/1933. M. E. sz. rendelet 15. §-ában körülírt esettől eltekintve lehetetlenné teszik vagy megnehezítik a védett birtokká nyilvánított ingatlan további megterhelését még kényszer-bejegyzés útján is. Mondhatjuk tehát, hogy a védett birtokká nyilvánítás hatálya elsősorban és legfőképpen a végrehajtási eljárások áradata ellen áthághatatlan vagy csak megszabott feltételek mellett járható gátak emelésében csúcsosodik ki. Célja ennélfogva a már folyamatban lévő •kielégítési végrehajtási eljárás megakasztása. De célja az is, hogy a feljegyzés után befejezett perek alapján újabb végrehajtási eljárás folyamatba tételét lehetetlenné tegye. Nem kétséges ezek után, hogy a gazdaivédelem alapelvei úgy a 6300/1932., mint a 14.000/1933. M. E. sz. rendeletekben lényegileg azonosak: kiemelni a gazdaadóst a végrehajtási eljárások által szorongatott helyzetéből s mérsékelt szolgáltatások ellenében önműködően, a hitelező hozzájárulása nélkül elnyert haladékkal lehetővé tenni azt, hogy a gazdaadós esetleges állami támogatás mellett megtalálja az anyagi boldogulás felé vezető utat. Ha pedig <a védett birtokká nyilvánítás célja a végrehajtási lépések megakasztása: nyilvánvaló, hogy a védett birtok telekkönyvi feljegyzésének törlése iránti kérelem előterjesztésével a hitelezőnek semmi más célja nincs, mint az, hogy a törlés elrendelése és a védett birtokká nyilvánítás hatályánafk megszüntetésével elháruljanak a végrehajtási eljárás megindításának vagy folytatásának akadályai. A kérelem előterjesztésének oka tehát hasonló a m. kir. Kúria fent ismertetett határozatában döntő érvül felhozott okkal. De éppen így megtaláljuk a felsőbirósági határozatban lefektetett azokat az ismérveket is, amelyek miatt az eljárás sajátszerűségére utalással a földteherrendező eljárást a telekkönyvi eljárások rendszerébe nem találta beilleszthetőnek. A „védett birtok" feljegyzés törlése ugyanis a 14.000/1933. M. E. sz. rendelet 15. §-a, valamint a 16.200/1933. M. E. sz. rendelet 23. §-ában meghatározott okokból kérhető, s a törlési kérelem tárgyában