Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 2. szám - Felsőbirósági elnökök évnyitó beszédei [1. r.]
47 Kimondhatatlan boldog volnék, ha már egyszer kedvezően változott viszonyokról számolhatnék be és arról, hogy az átélt nehéz viszonyokra mint elmúlt rosszra pillanthatunk vissza. Sajnos azonban ettől távol vagyok. Sőt az utóbb elmúlt esztendőkben a viszonyok egyre rosszabbodtak. Az ország nehéz pénzügyi helyzete kihatással van a jogszolgáltatásra s a jogszolgáltatás munkásaira is. Ennek egyik szomorú eredménye a bírák élőmeneteli viszonyaiban beállott rendkívüli stagnálás. A bírák előmeneteli viszonyai az utóbbi esztendőkben nagyon megrosszabbodtak. Erre nézve szomorúan jellemző, hogy az elmúlt év folyamán a kir. ítélőtáblához egyetlen birói kinevezés nem tőrtént. Az Ítélőtáblának rangban legfiatalabb bírája ugyanaz a kartársunk, aki volt ezelőtt egy esztendővel. És hasonló a helyzet az alsóbiróságoknál is. Ott is csak egészen elszórtan és kis számban voltak kinevezések. Büszke vagyok arra, hogy a mostoha siralmas előmeneteli viszonyok a bírák ambícióját, munkakedvét a legtávolabbról sem érintették. Az Isten különös kegyelmét látom abban, hogy a bírák ma is ugyanazzal iaz ügyszeretettel, lelkesedéssel gyakorolják hivatásukat, mint gyakorolták akkor, amikor jövőjük, előmenetelük biztosítva volt. Amíg a bírákban megvan ez a magas etikai érzés, ez a nemes lelkesedés, törhetetlen kötelességtudás, addig nincsen okunk arra, hogy a magyar jogszolgáltatás jövője tekintetében aggódjunk. De ha nehéz a bírák helyzete, ugyanez áll a fogalmazókra nézve is. Sőt a fiatal generáció ha lehetséges, még nehezebb helyzetben van, mint a bírói kar. Nem a lehetetlen elhelyezkedési viszonyokra célzok. Ez mindenesetre kimondhatatlanul szomorú, valóságos tragédia, amin mindenáron segíteni kellene. Ezúttal azonban azoknak a nehéz helyzetére, siralmas jövőjére kívánok reámutatni, kiknek nagynehezen már sikerült az igazságszolgáltatás terén elhelyezkedniük. Amikor mint kinevezett ítélőtáblai elnök ezelőtt hét esztendővel, első évnyitó beszédemet megtartottam, beszédem tárgyául lazoknak az elveknek ismertetését választottam, amelyeket a joggyakornoki kinevezéseknél követek. Az ezt követő esztendőkben sokszor örvendettem, hogy ebben a beszédemben leszögeztem magamat bizonyos elvek mellett, miket azután a joggyakornoki kinevezéseknél követni reám néve erkölcsi kötelességgé vált. Erre több éven át volt is bőséges alkalom. Évente kétszer-háromszor volt joggyakornoki kinevezés és minden ilyen alkalommal 25— 30—35, sőt ennél is több joggyakornokot neveztem ki. Ez így ment az 1929. év októberéig. Akkor egyszerre megakadt a joggyakornoki kinevezés. Másfél éven át nem voltak kinevezések. Az 1931. év tavaszán ismét neveztünk ki joggyakornokokat, akkor azonban a kinevezések hosszú időre megszűntek. Az azóta eltelt két és fél év alatt egyetlen joggyakornokot kinevezni alkalmam nem volt.