Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 2. szám - Felsőbirósági elnökök évnyitó beszédei [1. r.]

47 Kimondhatatlan boldog volnék, ha már egyszer kedvezően válto­zott viszonyokról számolhatnék be és arról, hogy az átélt nehéz vi­szonyokra mint elmúlt rosszra pillanthatunk vissza. Sajnos azonban ettől távol vagyok. Sőt az utóbb elmúlt eszten­dőkben a viszonyok egyre rosszabbodtak. Az ország nehéz pénzügyi helyzete kihatással van a jogszolgáltatásra s a jogszolgáltatás mun­kásaira is. Ennek egyik szomorú eredménye a bírák élőmeneteli viszonyaiban beállott rendkívüli stagnálás. A bírák előmeneteli viszonyai az utóbbi esztendőkben nagyon megrosszabbodtak. Erre nézve szomorúan jel­lemző, hogy az elmúlt év folyamán a kir. ítélőtáblához egyetlen birói kinevezés nem tőrtént. Az Ítélőtáblának rangban legfiatalabb bírája ugyanaz a kartársunk, aki volt ezelőtt egy esztendővel. És hasonló a helyzet az alsóbiróságoknál is. Ott is csak egészen elszórtan és kis számban voltak kinevezések. Büszke vagyok arra, hogy a mostoha siralmas előmeneteli viszo­nyok a bírák ambícióját, munkakedvét a legtávolabbról sem érintet­ték. Az Isten különös kegyelmét látom abban, hogy a bírák ma is ugyanazzal iaz ügyszeretettel, lelkesedéssel gyakorolják hivatásukat, mint gyakorolták akkor, amikor jövőjük, előmenetelük biztosítva volt. Amíg a bírákban megvan ez a magas etikai érzés, ez a nemes lelke­sedés, törhetetlen kötelességtudás, addig nincsen okunk arra, hogy a magyar jogszolgáltatás jövője tekintetében aggódjunk. De ha nehéz a bírák helyzete, ugyanez áll a fogalmazókra nézve is. Sőt a fiatal generáció ha lehetséges, még nehezebb helyzetben van, mint a bírói kar. Nem a lehetetlen elhelyezkedési viszonyokra célzok. Ez minden­esetre kimondhatatlanul szomorú, valóságos tragédia, amin minden­áron segíteni kellene. Ezúttal azonban azoknak a nehéz helyzetére, siralmas jövőjére kívánok reámutatni, kiknek nagynehezen már sike­rült az igazságszolgáltatás terén elhelyezkedniük. Amikor mint kinevezett ítélőtáblai elnök ezelőtt hét esztendővel, első évnyitó beszédemet megtartottam, beszédem tárgyául lazoknak az elveknek ismertetését választottam, amelyeket a joggyakornoki kinevezé­seknél követek. Az ezt követő esztendőkben sokszor örvendettem, hogy ebben a beszédemben leszögeztem magamat bizonyos elvek mel­lett, miket azután a joggyakornoki kinevezéseknél követni reám néve erkölcsi kötelességgé vált. Erre több éven át volt is bőséges alkalom. Évente kétszer-három­szor volt joggyakornoki kinevezés és minden ilyen alkalommal 25— 30—35, sőt ennél is több joggyakornokot neveztem ki. Ez így ment az 1929. év októberéig. Akkor egyszerre megakadt a joggyakornoki kinevezés. Másfél éven át nem voltak kinevezések. Az 1931. év tavaszán ismét neveztünk ki joggyakornokokat, akkor azon­ban a kinevezések hosszú időre megszűntek. Az azóta eltelt két és fél év alatt egyetlen joggyakornokot kinevezni alkalmam nem volt.

Next

/
Thumbnails
Contents