Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - A német nemzeti-szocialista büntetőjog

38 s annak minden ága a legszorosabb összefüggést, eszmei azonasságot fogja mutatni a nemzeti szocialista szemlélettel és jogpolitikai rendszerrel. A jövő német jogalkotás irányelvét ia pártprogramm 24 tétele határozza meg: „Gemeinnutz vor Eigennutz". A 19. pont pedig követeli, bogy „a materialista világnézetet szolgáló római jogrendszert a német jog váltsa fel". A nemzeti'-szoeialista jogpolitika harcot hirdet 'az u. n. tiszta jogtan teóriájának, nem ifogadja el iá jogi pozitivizmus merev törvényimádatát s elveti a jog és igazságosság, a jogi és erkölcsi normák minden szétválasztási, szembeállítási kísérletét. Minthogy a multszázad eleji romantikus történeti jogiskola reminiszcenciájaként, hirdetik a népi szellem, a nép jogérzetének legfőbb jogalkotó erejét. A jövő joga csak a német nép faji és nemzeti érdekeinek megfelelő népjog (Volksrecht) lehet. Ennyiben az idegen eredetű római jog elleni harc elsősorban a materialisztikus és individualisztikus jogi világnézet, az élettelen jogi pozitivizmus elleni küzdelem szimbóluma, — és semmikép sem értelmezhető akként, mintha a német jogi nacionalizmus visszatérni szándékozna letűnt századok elavult ősgermán jogfelfogásához. A nemzeti-szocialista büntetőjogelmélet, mely még nem nyert rendszeres kiépítést, csak mintegy egy év óta kezd jelentkezni egy-két német tanulmányban, cikkben. Megállapítható, hogy nem csekély ellentmondások mutatkoznak s nehezítik az eligazodást. Az egyik szárny, elvetve a háború utáni' individualisztikus és a nacionalista büntetőjogi fejlődést, szembefordul az u. n. modern (helyesebben: egykor-modern) büntetőjogi irányzattal, s ha nem is kiván visszatérni a klasszikus büntetőjog orthodox dogmatizmusához, ismét erősen hangsúlyozza az állami tekintély követelte legszigorúbb büntetés megtorló és elrettentő jellegét, az egyénifelettes közösségi javak fokozottabb büntetőjogi védelmének szükségét. E neo-konzervativ tanokkal szemben egy másik irány is észlelhető, mely egészen újszerű felfogással a bűnözés problémájának középpontjába a faji törvényszerűséget állítja (Nicolai: Rassengesetzliche Rechtslehre). A büntetőjog célja a faj megóvásia veszélyes elfajzásokkal szemben, a fiaji tisztaságra veszélyes egyének kiközösítése, kiirtása, vagy terméketlenítése által. E szerint a bűnözés legfőbb tényezője az öröklött bűnöző hajlam determináló ereje, a faji alsóbbrendüség. Ez irány szükségkép az akaratszabadság, a bűnösség és felelősség ethikai eszméinek elvetésére kell, hogy vezessen s a büntetőjog oly forradalmi átalakulását idézné elő, amelyre eddig — ha lényegesen eltérő szempontok alapján — csak a szovjetorosz büntetőjogban van példa. Dr. Rácz György ezután részletesen ismertette a Hitler-kormányzat büntető jogalkotását az év eleje óta s különösen az eddig legjelentősebb törvénnyel: a közveszélyes szokásszerü bűntettesekről és a biztonsági rendszabályokról szóló november 24-i törvénnyel foglalkozott, mely január hó 1-én fog életbelépni. E törvény mindenekelőtt az ily megrögzött bűnözők által elkövetett deliktumokra kiszabható