Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - A külföldi választott biróság itéletének belföldi elismerésének és végrehajtásának nemzetközi jogi problémája

26 Végül megjegyzem, hogy a választott bírósági ítéletek érvényének elismerése és végrehajtása kérdésében Magyarország nemzetközi egyezményt nem kötött és etekintetben az osztrák-magyar végrehajtási egyezmény (1914 :XLI. t.-c.) csupán a tőzsdebiróságok választott bíróságainak ítéleteire tesz kivételt. Ennek a magyarázata az, hogy passzív fizetési mérleggel rendelkező adós állam lévén, a kormány idegenkedik a külföldi választott bírósági Ítéletek végrehajthatóságának elismerésétől. Ez az aggály — nézetem szerint nem nagyon indokolt, mert hiszen a Pp. értelmében — mint láttuk — területi vonatkozásaira tekintet nélkül végrehajtható minden olyan választott bírósági Ítélet, lamelyet oly választott bíróság hozott, amely a Pp-nek megfelelően alakult és járt el. 10. Magyarország nem csiatlakozott az 1923. évi szeptember hó 24-én és 1927. évi szeptember hó 28-án kelt kollektív egyezményekhez, az u. n. genfi jegyzőkönyvekhez sem. Az első genfi jegyzőkönyv, amelyet Albánia, Belgium, Brazília, Dánia, Németország, Észtország, Einnország, Franciaország, Görögország, Nagy-Britannia és egyes gyarmatai, Olaszország, Japán és egyes gyarmatai, Luxemburg, Monaco, UjZéland, Németalföld, Norvégia, Ausztria, Lengyelország, Portugália, Románia, Svédország, Syájc, Sziám, Spanyolország és Cseh-Szlovákia erősítettek, meg, csak korlátolt feladatot tűzött ki maga elé: ia jövőben keletkezhető jogi viták eldöntésére alakult magánjellegű választott bíróságok kötelező voltának biztosítását. Ennek következtében a jegyzőkönyv nem mondta ki a választott bírósági ítéletek kölcsönös végrehajtását, de mégis előbbre vitte a választott bíráskodás ügyét annyiban, hogy elismerte a különböző szerződő államoknak alávetett felek közötti compromissum érvényét és megállapította az eljárási cselekmények tekintetében a kölcsönös jogsegélyt. A 2. cikk 1. bekezdésében a jegyzőkönyv kimondta, hogy a választott bírósági eljárást, beleértve ia választott bíróság szervezetét is, a felek akarata és azon ország törvénye szabályozza, (amelynek területén a választott bíráskodás történik (pays de l'arbitrage). A 3. cikkben mindegyik szerződő állani kötelezte magát arra, hogy biztosítja nemzeti törvényei rendelkezéseivel egyező végrehajtását azon választott bírósági Ítéleteknek, amelyek az ő területén hozattak. Egyes államok fenntartották maguknak azt a jogot, hogy a Jegyzőkönyv hatályát a kereskedelmi ügyekre korlátozhassák. Nagyobb jelentősége van a második Jegyzőkönyvnek, amelyet Albánia, Brazília, Japán, Monaco, Norvégia, Lengyelország kivételével ugyanazok az államok erősítettek meg, melyek az első jegyzőkönyvet. Ez a kollektív egyezmény be akarja tölteni azt a hézagot, amelyet az első jegyzőkönyv a végrehajtás tekintetében nyitva hagyott. Ezért kötelezővé teszi a szerződő államok részére az oly választott bírósági ítéletek végrehajtását, lamelyek az első jegyzőkönyvben meghatározott választott bírósági szerződésen alapulnak és az egyik szerződő állam területén keltek, mégpedig oly személyek között folyamatban volt perben, akik a szerződő államok birói joghatósága alá tartoznak. Ennek