Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Beck Salamon: Magyar Védjegyjog [Könyvismertetés]

367 Mialatt azonban a tudomány ezekben a kérdésekben mindig új és új szempontokat ismert fel és mindig új teoretikus elgondolások alapján tett az ítélkezés alapjául szolgáló szellemi müvelet mikénti elvégzésére a bírónak javaslatokat, az élet haladt a maga útján, a jogeseteket a bíróságok megoldották és a dolognak szinte az a képe volt, hogy éppen a jogalkalmazás tekintetében a tudomány és a gyakorlat leginkább elszakadt egymástól s a gyakorlati életben a vonatkozó tudományos megállapítások nyomait is alig lehet felfedezni. Ezt a körülményt Baumgarten Artúr bizonyos rezignációval ismeri fel, amikor hatalmas módszertani munkája végén a gyakorlatot a Minerva baglyához hasonlítja, amely nem éles megvilágítás mellett, hanem szürkületkor szeret magasba röppenni. Fürst László, akit megszoktunk a fiatal miagyar jogászgeneráció egyik legnagyobb reménységeként emlegetni, éppen ezt a kérdéskört vette hatalmas monográfiájának a tárgyául, annak minden vonatkozását beható elemzés tárgyává téve. A mü a szerzője egyéniségéhez fűzött minden várakozás beteljesülésénél is többet nyújt. Nemzetközi viszonylatban is új, komoly eredményeket. A szerző ezzel a munkájával hosszú évtizedre felejthetetlenné tette a nevét abban a kizártnak látszó esetben is, ha alkotó vénája ezzel ki is merült volna. A mü nem ikönnyű olvasmány. Gondolatmenetét röviden összefoglalni még neki magának sem sikerült úgy, hogy azok számára is könnyen érthető legyen, akik müvét nem olvassák végig, mégis * hasonló tárgyú munkáktól az a lényeges sajátsága különbözteti meg, hogy minden megállapításában a legszorosabb kontaktusban marad az élettel. Es ez teszi a munkáját sokszor megdöbbentővé. A jog eszközeinek igénybevételére, a jog alkalmazására és iá jogtételek belső struktúrájára vonatkozó teoretikusnak látszó megállapításai sokszor egy nagyon kicsiszolódott elme tetszetős ügyeskedéseinek látszanak. Az ilyen fejtegetéseket nyomon követő gyakorlati példákból azonban akarva, nem akarva meg kell győződnünk arról, hogy Fürst Lászlónak a tételei nem puszta egyéni kilátások, hanem egy élesszemü megfigyelőnek az életből, a birói gyakorlatból induktív úton levont olyan tételei, amelyeknek a gyakorlatban keresztülvitelét nem kell ajánlani, amelyek helyességén nem lehet vitatkozni, hiszen megvannak, benne vannak a jogban kevéssé jártas ügyletkötő eljárásában s a világ minden országa bírájának ítélkezésében. Uj és mesteri azonban ezeknek a tételeknek a meglátása és az absztrahálása. Fürst László munkája nem engedi meg, hogy egy rövidre szabott ismertetés keretében az eszmemenetéről csak vázlatos képet is rajzoljak. Ezt más alkalomra tartom fenn magamnak annyival is inkább, mert az ő fő témakörével, a fogalmak és érdekek vizsgálatával — bár sokkal igénytelenebb ikeretek között — nekem is alkalmam volt foglalkozni és így alkalmat fogok keresni arra, hogy a magam tanulmányainak az eredményeit Fürst László eredményeivel itt-ott összemérjem. Azt hiszem mégis a munka alapeszméjét, amely annak egyszer-