Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A végrehajtási törvény 104. par.-a és a hatósági bizonyítvánnyal való nagyobb értékmegállapítás

357 löknek, sőt szükség esetén szakértőknek meghallgatása után, tehát minden szempont figyelembevételével. A 6300/1932. M. E. sz. rendelet ezen felül a korábbi és költséges szakértői szemle mellett a helyhatósági bizonyítvánnyal való nagyobb értékmegállapítást is lehetővé teszi az árverés alá bocsátásig. Vájjon ez indokolt-e a 104. i§. esetében? — Nem, és nem is lehet indokolt akkor, amikor sok esetben csak néhány órával előbb hites szakértők már nyilatkoztak. A bíróságok már 1881-ben szakértőket hallgattak meg a 104. §. szerinti sürgős (előzetes) árverés kérdésében, nyilván a vitás becsérték, kikiáltási ár tekintetében is, amikor a végrehajtási törvény 107. §-ában szakértőt alkalmazni a T. E. csak 1931től kívánt. Van azonban a , 6300/1932. M. E. r. 26. §-ának a Vht. 104. esetében való alkalmazására egy súlyosnak vélt érve. Mi lesz ugyanis akkor, ha a végrehajtató a Vht. 104. §. alapján árverést kér, azt a bíróság elrendeli, a végrehajtást szenvedő a becsértéket készpénzben leteszi, s zár alól való felmentést kiván — s ugyanakkor hatósági bizoinyítvánnyal igazolhatja a végrehajtató, hogy a lefoglalt ingók a becsérték kétszereséért eladhatók lennének. A végrehajtást szenvedő a féláron kiváltott ingóit kétszeres áron fél óra alatt eladhatja s a végrehajtató kénytelen a lelett összeggel megelégedni. Ez nem történhetik meg ,a 26. §. alkalmazása esetén, •mert a felemelt becsérték letételével a végrehajtató nagyobb kielégítéshez jutna. Bármennyire is súlyosnak látszik ez az érv, nem csak nem helytálló, de alig fordulhat elő. A Vht. 71. §. helyébe lépő Novella (1908:XLI. t.-c.) 17. §. ugyanis a lefoglalt ingók értékének megállapítására a becslest írja elő, melyet rendszerint a kiküldött, állandó becsüs létében a székhelyen, de szakértelem szüksége esetében azon kívül is az utóbbi, esetleg egyik fél kérelmére más becsüs teljesíi. Tehát először megfelelő becsüs, szakértő becslésére is meg van a mód és lehetőség a végrehajtató részéi ői. Általában a foglalásnál azonnal eldönthető a kérdés, hogy szükség lehet-e sürgős (előzetes) árverésre, avagy nem. Ha igen, ezirányban a végrehajtató saját érdekében, a bíróság pedig a törvény alapján soron kívül jár el. S bár még az árak nagymérvű hullámzása esetében sem igen képzelhető el, hogy a szakértő becsüs becslése, hacsak megközelítően is megfelelő ne lenne a 8 napon belül kitűzendő árverés kikiáltási árát illetően, — a bíróság szükség esetén mégis szakértőt hallgat meg, nyilván a vitássá lelt becsértékre nézve is s csak azután dönt az árverés elrendelése tekintetében. Tehát másodszor, szakértőt hallgat meg a bíróság. Nem valószínű, hogy állandó bírósági becsüs és azJán hites szakértő megállapításai után közvetlenül, a sürgősen kitűzött árverés meg-