Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A tárgyi felelősség kérdése részben önokozta kárnál

319 s így a felügyelet elmulasztása esetéin az önhiba sem vonhatja maga után a szokásos következményeket. Ugyanez az író a Grosschmid müvéhez írt Glosszákban12) már eltérést állapít meg a törvény és a birói gyakorlat között, amennyiben a törvény szerint a vaspálya felelőssége megszűnt, ha a kárt a sérült saját hibája (is) okozta, ellenben az újabb állandó gyakorlat csak akkor mentesít, ha a sérüit kizárólagos hibája forog fenn. Vészi Mátyás13) de lege ferenda helyesli a M. t. 1112. és 1742. §-aiban foglalt szabályozást. De lege lata az 545. E. H. alapján kialakult birói gyakorlat törvényszerűségének a kérdésével nem foglalkozik. Lényegében uugyanilyen értelemben foglal állást Barát Sándor is.14) A többi jogi írónknak a kártérítési jogról szóló munkái a tárgyalt kérdést nem is érintik. Amint ebből látható, azt a kérdést, hogy az 545. E. H. jogi álláspontja a törvény helyes értelmének, vagy az általános jogelveknek megfelel-e, vagy sem, jogi íróink egy pár rövid megjegyzésen túlmenő, beható vizsgálódás tárgyává egyáltalában nem tették. De maga a Kúria is adós maradt azoknak az indokoknak a kifejtésével, amelyek ismert elvi álláspontjának az elfoglalására indították. Ezekről az indokokról sem az 545. E. H., sem az ezzel azonos állásponton levő többi határozat számot nem ad. A felvetett kérdés megoldása végett tehát a kártérítésre vonatkozó általános jogelvekhez kell fordulnunk. IV. Bármennyire tért hódított újabb időben a jogelméletben, a birói gyakorlatban, valamint a törvényelőkészítés és törvényhozás terén a tárgyi felelősség gondolata, a szerződéses viszonyon kívül keletkezett károkért való felelősségnek legerősebb, legbiztosabb alapjául ma is még általában a kárt okozónak a vétkességét tekintik, úgy, hogy a vétkesség fennforgása esetén a felelősség egyéb alapjainak a kutatására rendszerint sor nem is kerül.15) Ekként a tárgyi felelősség a vétkességen alapuló felelősség mellett jobbadán kisegítő szerepet tölt be. Kitűnik ez már abból is, bogy a vétlen felelősség eseteiben hosszú időn át valamely vétségszámba menő magatartást — quasi delictumot — tekintettek a felelősség alapjának s bár a realitásokat kereső, fikciókat és vélelmeket nem kedvelő korunk jogtudománya ettől a szemlélettől már elfordult, a legtöbb esetben ma is találónak érezzük Grosschmidnak azt a megállapítását, hogy a vétkesség nélkül kártérítéssel tartozó személy a hibának mintegy a lehellete alapján felel.10) '-) I. köt. 222. 1. ™) i. m. 84. 1. 14) i. m. 104. 1. 15) Ugyanígy Dezső, i. m. 23., 138—139. 11. és Glassza Grosschmid Fejezeteihez, 220. 1. 16) i. m. 598. 1.