Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Osvald István a Kúria elnöke

MAGYARJOGI SZEMLE Szerkesztő: Dr. ANGYAL PÁL, egyetemi tanár. Felelős kiadó: BARANYAY LAJOS, vezérigazgató. Megjelenik havonként, július és augusztus hó II kivételével. Egyes szám ára a melléklapokkal 2*40 P. ^kM2tŐTe!éf?nfzg' A;tKa5CT-UtCa * ] 6 »zám *» " e'8' fé,é™ P' —— " 9. szám. Budapest, 1934. november hó. XV. évfolyam. OSVALD ISTVÁN A KÚRIA ELNÖKE. Irta: dr. Nagy Dezső Bálint. Legutóbbi számunkban a fájdalmas búcsú hangját kellett ugyanezen a helyen megütnünk. Jogéletünknek azt a nagy veszteségét, amelyet Juhász Andor nyugalomba vonulása idézett elő, csupán egy tudat enyhítette: (nyilvánvaló, sőt ennél is több: természetes, magától értetődő volt, hogy Juhász Andort a Kúria elnöki székében Osvald István fogja követni. Osvald István, ép úgy, mint annak idején Juhász Andor, — ha szabad magunkat így 'kifejeznünk — tulajdonképeni, igazi kinevezését nem az államifőtől kapta: a jogászi közvélemény ültette őit a Kúria elnöki székébe. Az államfői böleseség csak megerősítette, szentesítette a comnnunis opiniot. Talán egyenesen sértő volna reá, ha részletesen szólnánk most az ő nagy jogászi értékéről, a jog minden ágára kiterjedő széleskörű tudásáról. Hogy eziek mennyire Iközismertek, bizonyítja az előbb említett communis opinio. Ami mindezen felül még különösen megnyugtató az ő kinevezésében az az, hogy kétszer is volt több éven át törvényszéki elnök és pedig az ország legnagyobb törvényszékének: a budapesti kir. törvényszéknek is elnöke és immár hosszú idő óta tagja legfelsőbb bíróságunknak. Ezért mem új előtte a bírósági vezető állás, de egyszersmind össze van forrva azzal a bírósággal, amelynek most az élére került. Ugy foglalja el tehát ezt a pozíciót, hogy tökéletesen, a legapróbb részletékbe menően ismeri azt a munkát, amelynek irányítása immár az ő feladata, de meg van egyszersmind a gyakorlata és tapasztalata is ennek a feladatnak az elvégzésére. Évek óta látjuk Osvald Istvánt még egy vezető pozícióban: a Magyar Jogászegyletnek, a magyar jogászság Alkiadémiájának elnöki székében. Akinek alkalma volt őt ezen a csupán munkát és fáradtságot jelentő poszton közelről látni s egyszersmind megfigyelte a Jogászegyletnek az utóbbi évek alatt bekövetkezett lendületét és fejlődését is, nem zár*kózhatik el e fejlődés és az elnök odaadó lelkiismeretes és céltudatos vezetése közötti okozati összefüggés megállapítása elől.