Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - A külföldi választott biróság itéletének belföldi elismerésének és végrehajtásának nemzetközi jogi problémája

17 a felfogás támpontot talál a magyar bírói gyakorlatban is. Hiasonló eredményekre jutnak a budapesti kir. ítélőtábla P. II. 2075/1928/10. számú Ítélete, a Kúria P. VII. 4149/1928. (J. H. 781.); P. IV. 4109/ 1926. és P. IV. 3580/1928. (J. H. 346.) számú határozatai. (Jogtud. Közi. 1930. 141. 1.) 5. A szoros értelemben vett magán-választott bíróságok Ítéletei külföldiségének meghatározása több nehézségbe ütközik. Itt az ;i döntő, hogy miképpen fogjuk fel a választott bíróság intézményének jogi természetét. Ha mint nálunk Raffay, a németeknél Hayurn, Tessmer, Drechsler, Sobmidt, Schultzenstein, Waoh stb. a választott bíráskodást tisztán magánjogi természetűnek tekintenénk10a) és la választott bírósági szerződésben tisztán miagánjogi jellegű szerződést látnánk, a választott bírósági ítélet külföldiségének meghatározásánál a választott bírósági szerződésből, a compromissumból és a receptumból kellene kiindulnunk, s az ítéletre azt a jogot kellene irányadónak tekintenünk, amely a nemzetközi vonatkozású magánjogi szerződésekre a nemzetközi magánjog általános elvei értelmében alkalmazandó. A választott bírósági szerződés, a compromissum e szerint a felfogás szerint lényegileg kötelmi szerződés, mégpedig egyesség vagy egyességszerű jogügylet, amelynek az egyességnél nem szereplő további pozitív tartalma is van. A receptum viszont megbízásnak, vagy megbizásszerü szerződésnek, esetleg vállalkozási vagy szolgálati szerződésnek lenne minősíthető. Minthogy mármost a kötelmi szerződésekre a magyar birói gyakorlat szerint leginkább a teljesítés helyén hatályban levő jogot, a lex loci solutionist kell irányadónak tekinteni,11) teljesítési helynek pedig a receptumnál a választott bíráskodás, az ítélet meghozatalának helye, a compromissumnál viszont az egyességszerű jogügylet teljesítési helye tekinthető, ennek a jognak kellene irányadónlak lennie e szerint a felfogás szerint a compromissumra, a receptumra és a választott bírósági Ítéletre is. A receptumot és a választott bírósági ítéletet tehát e szerint a felfogás szerint külföldinek kellene minősíteni, ha a választott bíróság külföldön járt el és külföldön hozott ítéletet, a compromissumot viszont, ha teljesítési helye külföldön van. A külföldi választott bírósági ítéletet továbbá nem a külföldi állami bírósági ítéletek elismerésére irányadó alapelvek, hanem la külföldi szerződések elismerésére irányadó alapelvek szerint kellene megítélni (Vertragstheorie) és a külföldi választott bírósági Ítéletet — feltéve, hogy a lex loci solutionis szerint érvényesen jött 10a) Raffay: A magyar magánjog kézikönyve. 3. kiad. II. 436. 1.; Tessner: Das Schiedsverfahren nach deutschem Reűht. 1915. 19. 1.; Drechsler: Archív für ziv. Prax. LXII. 433. X; Schmidt: Lehrbuoh 152. 1.; Schultzenstein: ZZP. XLI. 366. 1.; Waoh: Handbuch 67. 1. n) Szászy: id. m. 64. 1. és az ott felsorolt birói határozatok. V. ö. Ralla: Tételes magyar nemzetközi magánjog. 1928. 225. 1. Megjegyzem azonban, hogy birói gyakorlatunk ebben a vonatkozásban is nagyon határozatlan-